Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Erdő szélén


Gyűjtő: Fazakas Katalin
Gyűjtés ideje: 1971
Gyűjtés helye: Gyimesfelsőlok
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 185-186/100. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Tankó Rozália, 38 éves



Szöveg

Erdő szélén cserjés alatt a lovam,
Lovam fején arany kantár, zabola,
Kis pej lovam zálogban van pergőstől,
Én magam is vasra verve egyedül.

Nem akar a kis pej lovam legelni,
Rézkantárját haragosan zörgeti.
Fel-feltekint, visszanéz a pusztára,
Amott jönnek a fegyveres zsandárok.

Egyik zsandár azt kérdi a másiktól:
- Hová valók ezen kettes betyárok?
- Erdélyország, Csík vármegye a hazánk,
Onnan sirat engem az édesanyám.
Dehogy sirat, még eszébe sem jutok,
Mert nem tudja, hogy én rabságban vagyok.



Megjegyzés

  A vasra vert betyárok
  Rabságra jutott, üldözött, bujdosásról szóló népdalok soraiból alakult ének.

(Albert Ernő 2004: 323.)