Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Erdő szélén
Gyűjtő:
Fazakas Katalin
Gyűjtés ideje:
1971
Gyűjtés helye:
Gyimesfelsőlok
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 185-186/100. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Tankó Rozália, 38 éves
Szöveg
Erdő szélén cserjés alatt a lovam,
Lovam fején arany kantár, zabola,
Kis pej lovam zálogban van pergőstől,
Én magam is vasra verve egyedül.
Nem akar a kis pej lovam legelni,
Rézkantárját haragosan zörgeti.
Fel-feltekint, visszanéz a pusztára,
Amott jönnek a fegyveres zsandárok.
Egyik zsandár azt kérdi a másiktól:
- Hová valók ezen kettes betyárok?
- Erdélyország, Csík vármegye a hazánk,
Onnan sirat engem az édesanyám.
Dehogy sirat, még eszébe sem jutok,
Mert nem tudja, hogy én rabságban vagyok.
Megjegyzés
A vasra vert betyárok
Rabságra jutott, üldözött, bujdosásról szóló népdalok soraiból alakult ének.
(Albert Ernő 2004: 323.)