Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

III. Új balladák » Siratóballada

Ének Muri halálára

Gyűjtő: ismeretlen

Gyűjtés ideje: 1896 májusa után

Gyűjtés helye: Medesér

Közlő: Olosz Katalin

Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 464-465/282. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen

Szöveg

1. – Ezernyolcszázhuszonötben,
Egy szombat ebédidőben,
Kiindulék Botos felé,
Életemnek vége felé.1 ||

2. Kerestem is az ökrököt,
De nem találtam meg őköt.
Elfáradtam a melegbe,
Lefeküdtem az erdőbe.
Elaludtam ott egy kicsit,
S jaj, Istenem, mi jött most itt?!

3. Utánam jött a gazd’uram,
S megkapott ott, hol aludtam.
Elém álla ő, gyilkosom,
S meg nem szánta jajgatásom.
Vérem ontotta a porba,
Testem vette2 zöld bokorba.

4. A madarak pásztoroltak,3
Az emberek rám akadtak.
S kihívták a bírót, jegyzőt,
S ott tanácsot tartottak ők.
Kitudódott, hogy ingömöt
A gazdám volt, aki megölt.

Megjegyzés

1. Egy későbbi változata ilyen anakronizmussal kezdődik:

Ezernyolcszázhuszonötben
Volt az idő kezdetében.
Egy szombat ebédidőben
Kimenék az erdőszéjbe,
Muri halma tetejére.

2. Vetette.
3. Pásztor gyanánt őrizték.

Székely tanítványom következő érdekes felvilágosítását adja e balladának.
Muri Jónás Ferenc nagymedeséri birtokosnak volt a szolgája. Az úr kiküldötte, hogy eltévedt négy ökrét keresse meg. Muri nem kapta meg az ökröket és nagyon elbágyadva a nyári nap melegétől, lefeküdt az erdőben. A gazdája nem győzvén haza várni, kiment az erdőre, ott ráakadt az alvó Murira, s haragjában megölte a rest szolgát. Később kitudódott, hogy ki ölte meg; de a jegyzővel úgy „elmiskurálták” a dolgot, hogy nem lett semmi baja miatta.
A nép gyöngéd kegyelete igazat szolgáltatott az ártatlanul elveszett ember emlékének.
A helyet, hol történt, ma is Muri halmának hívják. Sok-sok évig hányták a töviset és egyéb jelző ágat arra a helyre, ahol Murit kegyetlenül „megnyuvasztották”.
Társa e balladának Sajgó Sándor nótája, kit szintén Jónás Ferenc ölt meg, s ezt is 1825-ben, „a bosszúért bosszút állva”, a zöld erdőben.¹

1. Benedek Elek és Sebesi Jób közlik ezt a hely meg nem nevezésével: Magyar Népkölt. Gyűjt. III. 109.

(Kanyaró 2015: 464-465.)

282. Ének Muri halálára (Medesér)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1909: 338–339. – A ballada eredeti lejegyzése nem került elő a hagyatékból.

282.1. A ballada másolata: AKKvár–MsU 2293: 80–81. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. – A ballada és a hozzáfűzött kommentár azonos a publikált szöveggel.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 763.)