Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Endre báró leánya


Gyűjtő: Könczei Ádám
Gyűjtés ideje: 1949
Gyűjtés helye: Bardoc
Közlő: Konsza Samu
Közlés ideje: 1957
Megjelenés helye: Konsza 1957: 211-212./142. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Fosztó Bandi, 19 éves



Szöveg

Túl a vizen, az endrédi pusztában
Juhászlegény furulyálgat magában.
Furulyaszó áthallszik egy ablakon,
Ébredjen fel a nagyságos kisasszony.

A kisasszony így sóhajt fel magába:
– Mér is vagyok Endre báró leánya?
S a kisasszony így sóhajt fel magába:
– Mér is vagyok juhászbojtár babája?

Már messziről kiáltsa ja bojtárnak:
– Sándor lelkem, terítsd le ja subádat!
Már messziről kiáltsa ja bojtárnak:
– Sándor lelkem, terítsd le ja subádat!

– Nem terítem le jén most a subámot,
S itt a tilos, behajtsák a juhokot.
– Sándor lelkem, te ja rosszra ne gondolj,
Kiváltsa jaz édesapám,¹ ha mondom.
 
– Nem váltom ki jén, leányom, ha mondom,
Megtagadlak, lányomnak sem fogadlak!
– Ha megtagadsz, édesapám, nem bánom,
De én csak a juhászbojtárt² sajnálom.

Endre báró mit gondola magába,
Kisétála az endrédi pusztába.
Megkérdezi ja számadó gondnoktól:
– Nem látta-je a nagyságos kisasszonyt?

– Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Három napja jegy bojtárom oda van.
Három napja a bojtárom oda van,
Talány bizony³ a kisasszony vele van.

Túl a vizen most faragják azt a fát,
Melyikre ja juhászbojtárt akasszák.
Fújja ja szél gyolcsingét és gagyáját,
Mért szerette jel a báró leányát?

– Édesapám, kár volt eztet megtenni,
Juhászbojtárt akasztófára tenni.
Akasztófán kellett néki meghalni,
Nékem pedig örökös gyászt viselni.

Még az úton felfelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Nékem is volt juhászbojtár szeretőm.



Megjegyzés

1 Változat: öregapám.
2 Változat: De én csak a bojtár-babám.
3 Változat: Lehet bizony.

(Konsza 1957: 211-212.)