Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya
Szűcsné Kővári Julianna, 72 éves
Én voltam édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy juhász, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám a juhász, a bundáján kullancs mász,
Nem megyek hozzája.
Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy béres, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám, a béres, olyan, mint egy nagy béles,
Nem megyek hozzája.
Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy kovács, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám, a kovács, keze-lába kalapács,
Nem megyek hozzája.
Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy legény, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám, a legény, olyan, mint egy nagy lepény.
Nem megyek hozzája.
Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy huszár, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám, a huszár, olyan, mint egy virágszál.
(de) Nem megyek hozzája.
Én voltam az édesanyám legkedvesebb lánya,
Megkért éngem egy cigány, hogy menjek hozzája.
Jaj, anyám, a cigány, az ölel meg igazán,
Elmegyek hozzája.
35–36. A válogatós leány
A Balladák könyve jegyzeteiben Szabó T. Attila azt írja az Az kell, anyám, az kell kezdetű balladás dalról, hogy ez távoli, elnépiesedett változata egy valószínűleg Németországból bekerült német, illetőleg latin eredetű diákéneknek.
A Szatmár vidékén feljegyzett négy balladában a választott személy nem a diák, hanem a paraszt, illetőleg a cigány. Ennek alapján a diák dicsérete, helyett alkalmasabbnak találtuk A válogatós leány típuscímet. Szaniszlói adatközlőnktől, Poszet Istvánné Kovács Annától a ballada románváltozatát is lejegyeztük.
A 35. sz. balladát a 36. sz. dallam változatára éneklik.
Vö.: Kálmány, 13. sz.; Faragó – Jagamas, 87–89. sz.; Szegő – Sebestyén, 72. sz.; Domokos – Rajeczky, 4. a. sz.; Kallós, 259. sz.
(Bura 1978: 205.)