Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Lázadó a siralomházban

Én Istenem, jaj de nagyot vétettem

Gyűjtő: Rédiger Ödön

Gyűjtés ideje: 1896. augusztus vége–szeptember eleje

Gyűjtés helye: Székelykeresztúr

Közlő: Olosz Katalin

Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 383/196. sz.

Forrás:

A bözödi unitárius papné versgyűjteményéből. (Bözöd, 1896. augusztus vége–szeptember eleje)

Szöveg

1. – Én Istenem, jaj de nagyot vétettem,
A magyarnak fővezére1 mért lettem?
Jaj, de szennyes a kend inge, ruhája,
Mert bészennyült a szentgyörgyi fogházba.

2. – Édesanyám mosson inget fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe.
Ha bemegyek az agyitor házába,
Leborulok törvényszék asztalára.

3. Vasas lábom keservesen pengetem.
Jaj, Istenem, most végezik életem.
Ha kijövök az agyitor házából,
Elbúcsúzom a széjes ez világtól.

4. Trombitásim, három troppot2 fújjatok,
Jaj, Istenem, holnap felakasztatok!
Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe.
Nyújtsa kezét, markoljon ki belőle.

5. Készíttessen abból nekem koporsót.
Veresse le sárga szeggel a jajszót.
Váradinak sárga-piros körhaja
Meszes gödör legyen az ő sírhalma.3

Megjegyzés

1. A nép Kossuth küldöttjét látta benne. Innen a „fővezér” címzés.

2. Egy katonaénekké lett változatban „három rőföst fújjatok.” Bizonyosan a ruff (felhívó jel) magyarítása.

3. A bözödi unitárius papné versgyűjteményéből, kinek 1875-ben egy székelykeresztúri diák írta le. 1875-ben még énekelték ezt Keresztúron. A M. Népköltési Gyűjt. III. 94–95. lapján is van egy változat Székelykeresztúrról, de abban csak Váradi elfogatásáról van szó.

(Kanyaró 2015: 383.)

196. Én Istenem, jaj de nagyot vétettem (Székelykeresztúr–Bözöd)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1909: 337. lap

196.1. A ballada eredeti lejegyzése Rédiger Ödön kézírásában: MUEKvGyLtár 50. csomag. [Rédiger Ödön gyűjtésének egy töredéke, 2–2^v] Ceruzával írt helyszíni lejegyzés.

Én istenem, jaj, de nagyot vétettem
A magyarnak fővezére mért lettem
Jaj de szennyes a kend inge ruhája,
Mert bé szennyült a Szt. Györgyi fogházba.

Édes anyám mosson inget fehérre
? ? ? ^{Holnap visznek az agyitor elébe.}
^{Ha bemegyek az agyitor házába,}
^{Leborulok törvényszék asztalára.} _{A három utolsó sor Kanyaró betoldása.}

Vasas lábam ^lábom keservesen pengetem
Jaj istenem, most végezik életem
Ha bévisznek az auditor házból ^{kijövök az agyitor házából}
Elbúcsuzom a széjes ez világtól.

Trombitásim! 3 troppot fujjatok
Jaj Istenem holnap felakasztatok.
Édes anyám pénz vagyon a zsebembe
Nyujtsa kezét, markoljon ki beléle ^belőle. ||

Készittessen abból nekem koporsót
Veresse le sárga szeggel a jajszót.
Váradinak sárga piros körhaja
Meszes gödör legyen az ő sirhalma.

A gyűjtő két megjegyzést is fűzött a balladához. Először ceruzával, (valószínű, még a helyszínen, Bözödön) feljegyezte, hogy „75-ben énekelték Kereszturt.” Később tintával (feltehetően Kanyarónak szánt magyarázatként) még hozzátette: „E 2 darabot [a másik: Rózsa Sándor] kereszturi utamban irtam le Bözödön a pap[n]ál egy versgyűjteményből, mit az odavaló papnénak, mint egykori szép leánynak egy kereszturi deák ajándékozott. A gyűjtemény kézirat.” E megjegyzéstől szaggatott vonallal elválasztva még egy fi gyelmeztetés következik: „A kérdő jelek helyébe a vén asszony dictálása után leírt »Rózsa Sándor«-ból az illető rész teendő.” Az eligazítás félrevezető, mert mind a Váradiról szóló, mind a Rózsa Sándor-balladában kérdőjelek hívják fel a fi gyelmet a hiányra. Jóllehet a figyelmeztetés a Váradi-ballada után következik, semmiképpen sem vonatkozhat arra, mert a Rózsa Sándorról szóló két szabédi balladában nincs olyan részlet, ami behelyettesíthető lenne a Váradi-balladába (Vö. KANYARÓ Ferenc–RÉDIGER Ödön–OLOSZ Katalin 2009: 62–63/7. sz; 64/8. sz.). Kanyaró Ferenc sem a szabédi Rózsa Sándorból, hanem a háromszéki Váradi -ballada (195. sz.) harmadik versszakából vette át a második versszak hiányzó sorait.
A balladához fűzött lábjegyzetében Kanyaró némiképp másként értelmezte Rédiger Ödön magyarázatát a bözödi papnál található versgyűjteményről, mit – ismételten idézzük Rédigert – „az odavaló papnénak, mint egykori szép leánynak egy kereszturi deák ajándékozott”. Kanyaró szerint viszont a bözödi papné (már meglévő) versgyűjteményébe írta be egy székelykeresztúri diák Váradi balladáját.

196.2. A ballada másolata Kanyaró Ferenc kézírásában: AKKvár–MsU 2293: 75–76. lap
A másolat megegyezik a publikált szöveggel.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 729–730.)