Én is voltam a vásárhelyi kórházba

Én es vótam vásárhelyi kórházba,
Rám es vót a rácsos kapu bezárva.

Rácsos kapu, belől van a rézkilincs,
Feltekintek a nagy égre, senkim sincs.

Jaj, de köves a közkórház udvara,
Főorvos úr azon sétál be rajta.

A kalapját baloldalán viseli,
Ritka beteg, kinek azt megemeli.

„Adjon Isten, főorvos úr, jónapot!”
„Adjon Isten, édes fiam, mi bajod?”

„Főorvos úr, csak egy az én kérésem:
Fáj a szívem, ha tud rajta, segítsen!”

Hat ablaka van a műtőszobának,
Amelybe sok beteget operálnak.

Lekötik a kezem-lábam szíjúval,
Fejemet is betakarják kosárval.

Műtős kislány készíti a helyemet,
Főorvos úr operálja szívemet.

Jó pajtásim, akik velem vótatok,
A jó Isten viselje a gondotok.

Mer én innet elmegyek vagy megélek,
Vagy meghalok vagy a babámé leszek.

A szakácsné maradjon meg magának,
Egye meg a levét is a szupának.

Mer’ én ettem sűrű szupát eleget,
A jó Isten húzza rátok az eget!

Adjon Isten, édesanyám, jó estét,
Hazajöttem mint egy váratlan vendég.

Nem örömre jöttem haza, nem búra,
Nagy kórházból vagyok kiszabadulva.

Édesanyám, gyújtsa meg a lámpáját,
Nézze meg a legkissebbik leányát.

Sikeres és halálos végű műtéttel kapcsolatban keletkezett balladák eddig csak elvétve kerültek bele még az újabb balladagyűjteményekbe is. Három háromszéki változatot közelebbről Faragó tett közzé. Ezekben a modern kor kórházi történeteit megéneklő balladákban inkább az eseményrészletező epikai, mintsem a kihagyásos, szaggatott menetű balladai előadásmód jellemző. A két távoli földrajzi környezetből (Gyimesvölgye és Mezőség) előkerült balladaváltozatok közötti tárgybeli egyezésen túl nincs az egymástól való függésnek semmi nyoma. Ami feltűnő, az egyik mezőségi változat (II.) jobban őrzi a régi és az új balladai előadás drámaiságát, mint a félreeső földrajzi ponton lejegyzett gyimesi változat.

Csanádi—Vargyas 567. — Konsza Samu—Faragó József, Háromszéki magyar népköltészet 220. — Faragó, Jávorfa-muzsika 383—7, 455.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 642.)