Én ha páva volnék
Kimenék a hegyre,
Benezék egy vőgybe,
Abba vőgyecskébe
Egy kerek dombocska.
Arra növelkedik
Egy boroszlánfacska,
Annak növelkedik
Harminchárom ága.
Harminchárom páva
Tetejibe szállott,
Legalsó ágára
Fehér galamb szállott.
Ki kékbe, ki ződbe,
Ki fődig veresbe,
Ki kékbe, ki ződbe,
Ki fődig veresbe.
En ha páva vónék,
Jó reggelt felkelnék,
Jóreggelt köszönnék,
Hideg vizet innék.
Szárnyom csattogtatnám,
Tollam hullatgatnám,
A lányok felszednék,
Bokrétába kötnék.
Az ők édessiknek
Kalapjikba tennék,
Az ők édessiknek
Kalapjikba tennék.
Első sorában hasonló indítás már Krizánál, folytatása is ugyancsak nála néhány Júlia szép leány balladájából beleénekelt sorral (Vadr. 153, 194). Távoli változata a csángóságból is kimutatható.
Faragó—Jagamas 193.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 644.)