Elkísérlek örökös házadig
Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért,
A Tiszába bevetették
Pej paripájáért.
Tisza be nem vette,
Partjára vetette,
Arra járt egy halászlegény,
Hálójába vette.
Hálójába vette,
Falujába vitte,
Megkérdezte mindenkitől,
Kié ez a szőjke?
Odament az anyja,
Kelti, de nem hallja:
„Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Gyere, menjünk haza!”
Odament babája,
Kelti, de meghallja:
„Kelj fel, kelj fel, gyöngyvirágom,
Hogy vigyelek haza!”
„Nem mehetek haza,
Mert meg vagyok halva,
Sárga hajam, göndör hajam
Vállamra van fagyva.”
„Csináltatsz koporsót
Akármilyen fából?”
„Csináltatok, gyöngyvirágom,
Tiszta diófából.”
„Csináltatsz sirkövet
Akármilyen kőből?”
„Csináltatok, gyöngyvirágom,
Tiszta márványkőből.”
„Megsiratsz-e, babám,
Egy pár ember előtt?”
„Megsiratlak, gyöngyvirágom,
Egész világ előtt.”
„Elkísérsz-e, babám,
Temető kapuig?”
„Elkísérlek, gyöngyvirágom,
Örökös házadig.”
Az apja-anyja szavára süket, a szerelmese hangjára megszólaló halott története a magyarban széles körben ismeretes balladai tárgy és a halott legény faggatózása is állandósult balladai formula. Az itt közölt hat változat közül gyűjteményünkben akalotaszegi, mezőségi és gyimesi előfordulás alapján folklór-földrajzi szempontból a ballada eddig ismeretlen elterjedési pontjait rögzíthetjük. — Az V—VI. változatba betyárballadai elemek keveredtek bele.
Gragger 202—3. — Faragó—Jagamas 166—8. — Csanádi—Vargyas 513—4. — Ortutay-Kriza 763—4.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallóz Zoltán 1971: 641.)