Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Elítélnek három évre
Gyűjtő:
Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje:
1977
Gyűjtés helye:
Páva
Közlő:
Pozsony Ferenc
Közlés ideje:
1984
Megjelenés helye:
Pozsony 1984: 172/74. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Furus Danka József, 51 éves
Szöveg
Elítélnek három évre,
A brassai nagy börtönre.
Ítéljenek, én nem bánom,
Négy árvám van, s azt sajnálom.
- Tedd hátra ja két kezedet,
Tedd hátra ja két kezedet,
Tegyük rája ja bilincset,
Tegyük rája ja bilincset.
- Őrmester úr, szépen kérem,
Engedje fel jobb kezemet,
Csókoljam meg feleségem,
Feleségem s négy gyermekem.
Sír a szemem, kacag a szám,
Most búsulok én igazán,
Mert megvert az egek ura,
Egeknek fényes csillagja.
Talán el vagyok ítélve,
Talán el vagyok ítélve,
Nem egy évre, sem kettőre,
Talán vagy tizenkettőre.
Megszabadulok én haza,
Megszabadulok én haza,
Nem leszek mindig bezárva,
Nem leszek mindig bezárva.
Elveszett a láda kócsa,
Elveszett a láda kócsa,
Nem leszek én szabad soha,
Nem leszek én szabad soha.
Ments meg, Isten, a rabságtól,
Ments meg, Isten, a rabságtól,
Anyám szüvit a bánattól,
Anyám szüvit a bánattól.
Megjegyzés
74–78. Börtönben
Ezek az énekek az új stílus meg a betyárballadák hatását őrzik. Szövegeikben klasszikus és betyárballadák elemei keverednek. Nagyrészt a betyárvilág befejeződése után születtek, és újabb időkre vonatkoznak, habár egy-két elemük még visszautal az előző csoportokra. Szövegeik a kórházi énekek elemeivel is feltöltődtek. A rabénekeket legtöbbször együtt éneklik katonaénekekkel, keservesekkel, kórházi énekekkel a katonabúcsúztatókon vagy a különböző mulatságokon. A rabénekek egyre veszítenek népszerűségükből, és fokozatosan szorulnak ki, szinte a szemünk előtt, a vidék költészetéből.
(Pozsony 1984: 263.)
Támogatók
Partnerek
