Elindula három árva
Elindula három árva,
Elindultak, menegettek,
Mig egy bulykoszfához iértek,
Mig egy bulykoszfához iértek.
Meggyűlének egy öregvel,
Arra kiérdi ’z öreg őket:
„Merre mentek, három árva?”
„Elindultunk árvaságra.
Nincsen nekünk apánk s anyánk.
Ki gondot viszeljen rivánk.”
„Tiérjetek meg, három árva!
Netök nektek három vessző!
Mend e három aranyvessző,
Menjetek bié züőd kertembe,
Menjetek bié züőd kertembe,
Menjetek oda mormenthoz!
Rikojtsátok anyátokot,
Anyátokot s apátokot.
Apátokot s anyátokot,
Ki gondot viszel rivátok!”
Sz elindula három árva,
Sz elérének e züőd kerthez.
Odaiértek e mormenthoz,
Megcsapták azt ők háromszor.
„Keljen, keljen, iedeszanyánk!
Ninc ki gondot üszeljen ránk.”
„Vagyan nektek mosztohátok,
Ki gondot üszel rivátok.
Mikor fejért ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok.
Mikor fejért ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok.”
A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).
Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)