Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Elek Pista
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1970-04-23
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1975
Megjelenés helye:
Ráduly 1975: 143-144/123. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Berecki Jánosné Mátyus B. Julianna, 81 éves
Szöveg
Hallottátok, Krácsonyfalván mi történt:
Elek Pistát egy leányér megölték.
Vérit vették, mint a fogolymadárnak,
Kisteremi Elek Pista fiának.
Este nyóckor még a táncban mulatott,
Tíz órakor piros vére kiomlott.
Piros vére kiomlott a nagy porba,
Ő pediglen elesett a sáncmartra.
Megjegyzés
121–124. A meggyilkolt legény. I–IV.
Jórészt hasonló történetek, más-más balladahős nevéhez kapcsolva.
A Varga Jancsi (121. sz.) adatközlője a balladát Pesten tanulta egy mosónétól, amikor fiatalon ott szolgált. „Az beszélte vót el a történetet, meg is történt, az bistos, mer a mosóné sokszor elsiratta a vőlegényit. Az ő vőlegénye vót a Varga Jancsi, de két cimborája megölte” – mondta. A dallamára már egyáltalán nem emlékszik. „Az a mosóné énekelte vót, örökké fútta, de én már elfelejtettem az énekjit.” A faluban mások nem is hallottak róla.
A Kacsó Károly (122. sz.) is egyetlen változat. Az adatközlő gyermekkorát a Marosvásárhely melletti Koronkán töltötte, itt tanulta a balladát, talán a 20-as években. Akkoriban történhetett meg a gyilkosság is. Kibédre kerülése utáni években még gyakran énekelgette, mostanában egyre ritkábban. „Már nem divatos az ilyen történelmes gyilkosságének” – mondta.
Az Elek Pista (123. sz.) adatközlője az éneket szintén gyermekkorában tanulta, de kívüle már senki sem ismeri. A megénekelt történetről semmit sem tud. Dallama azonos a 147. sz. ballada dallamával: ugyanaz az adatközlő egy dallamra énekelte a két balladát.
A Szalma Károly (124. sz.) is helyi jellegű ballada, de nemKibéden keletkezett. Az itt közölt egyetlen változat adatközlője a „nótát” az édesapjától tanulta, aki éppen Remetén (Maros megye) nőtt fel, ahonnan a balladahős is származott. Szalma Károly Remetéről került fel Ratosnyára, itt dolgozott a havason. Egy hétre való élelmet vitt fel magával, hetente csak egyszer járt haza a családjához. Hagymát is vitt az átalvetőben, a szalonna mellé. Egyszer, evés közben, a társai hagymát kértek tőle, de ő nem adott. Egyik társa véletlenül úgy megütötte, hogy rögtön szörnyethalt. „Róla kezdték a nótát.” Hogy ki lehet az ének szerzője, arról az adatközlőnek nincs tudomása. „Csak úgy elkezdték énekelni” – mondta. Feltűnő hasonlóságot mutat a Butyka Imre balladával. Kibéden mások nem ismerik.
(Ráduly 1975: 186–187.)
Támogatók
Partnerek
