Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Elbujdosom, megpróbálom


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1960
Gyűjtés helye: Háromkút
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 566-567/240. sz.

Dallam



Szöveg

Elbujdosom, megpróbálom,
Ha élveszek sem lesz károm,
Ingem úgy sincs, ki sajnáljon,
Ki értem könnyet hullajson,

Elbujdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen amivel,
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.

Én elmegyek közületek,
Mert köztetek nem élhetek,
Valahára visszatérek,
Még kapjak meg belőletek.

Édes rózsám: vigy el veled,
Ne hadd elmaradjak tőled,
Mert ha elmaradok tőled,
Megszakad a szivem érted.

Elvinnélek, de nem lehet,
Mert idegen földre megyek,
Mert az utak nagyon hosszak,
S a vizek es megáradtak.

Mennyi hosszú útnak pora,
Én szivemnek annyi búja;
Mennyi nagy árvíznek köve,
Két szememnek annyi könnye.

Hasadj meg, szívem, kettőbe,
Hogy vigyenek temetőbe,
Hasadj meg, szívem, haljak meg,
Az egész világ tudja meg.



Megjegyzés

E szép, régies búcsúéneknek hangulati rokonait a XVII. század elejétől ismert, elválást sirató énekeinkben és újabban is felfedezhetjük, de vele kétségtelenül egyező változatot nem ismerünk.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 646.)