Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A szeretet próbája

Egyszer egy királyfi


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1967-12-03
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 80-82/43. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Ötvös Elekné Árgyó Katalin, 57 éves



Dallam



Szöveg

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

S felőtözött, sej-haj, kocsisi ruhába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, kocsisi ruhába.

– Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.

– Kerüljön előre, üljön a tűzhelyre,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, üljön a tűzhelyre.

– Én nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem, eljössz hozzám, vagy sem,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, eljössz hozzám, vagy sem?

– Szegénynek szegény kell, gazdagnak gazdag kell,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, szegénynek szegény kell.

Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

– Jó estét, jó estét, seprűkötő lánya,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, seprűkötő lánya.

– Kerüljön előre, üljön a tűzhelyre,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, üljön a tűzhelyre.

– Én nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem, eljössz hozzám, vagy sem,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, eljössz hozzám, vagy sem?

– Elmenyek én hozzád, szegény kocsislegény,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, szegény kocsislegény.

Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

Felőtözött, sej-haj, királyi ruhába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, királyi ruhába.

– Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.

– Kerüljön előre, üljön a diványra,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, üljön a diványra.

– Én nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Elmenyek én hozzád, szép királyfi vagy te,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, szép királyfi vagy te.

Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

– Jó estét, jó estét, seprűkötő lánya,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, seprűkötő lánya.

– Kerüljön előre, üljön a tűzhelyre,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, üljön a tűzhelyre.

– Én nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, hogy én itt leüljek,

Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Nem mehetek hozzád, szegény leány vagyok,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, szegény leány vagyok.

Gazdag bíró lánya döcög taligába,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, döcög taligába.

Seprűkötő lánya sirül a hintóba,
Ha-te-ha, ha-ha-ha, sirül a hintóba.



Megjegyzés

40–43. A szerelem próbája (Egyszer egy királyfi). I–IV.

            Első megállapításunk az, hogy ez a ballada Kibéden egyike a legnépszerűbb epikus énekeinknek. Mind az öregek, mind a fiatalok körében jól ismert. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy honnan szereztek tudomást róla, más kép tárul elénk: az öregek javarészt a helyi hagyományból tanulták, míg a fiatalabbak iskolai tanulmányaik alkalmával ismerkedtek meg vele. Évek óta tankönyveink egyik legkedvencebb darabja. Színpadi feldolgozása majdnem minden évben bemutatásra kerül. A gyermekek játék közben gyakran éneklik. Ez a körülmény nagyban hozzájárult a ballada uniformizálódásához: fokozatosan az öregek körében is teret hódít a tankönyvbeli változat mind a szöveg, mind a dallam tekintetében.

            Gyűjteményemben nyilván a sajátosan kibédi változatokat közlöm. Mind a négy adatközlőm gyermekkorában tanulta az öregektől: „Régebb sokszor énekeltük fonókban s erre-arra” – mondta az egyik énekes.

            Különleges figyelmet érdemel a 40. sz. variáns, ugyanis a nagyon ritka, refrén nélküli formát képviseli. A legtöbb szállal ez kapcsolódik balladaköltészetünk régi, klasszikus rétegéhez. Az adatközlő még gyermekkorában tanulta az édesapjától. Kibéden ez az egyetlen változata került elő. A ritkaságáról tett eddigi észrevételek tehát teljes mértékben helytállóak. Sőt, egyetlen falu köztudatában – mint cseppben a tenger – mintha egész régi stílusú balladaköltészetünk helyzete tükröződnék. A ballada sajátos mondanivalója révén is figyelmet érdemel: a nagyravágyó, a felkapaszkodó szegény leány hopponmaradását énekli meg tömör, frappáns rövidséggel. Érdekes módon az adatközlő már nem tudta reprodukálni a régi, eredeti dallamot, s műdalra énekelte. A másik két közölt dallam (41. és 43. sz.) átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számítanak.

(Ráduly 1975: 178–179.)