Egyszer egy királyfi

Simonfi Elekné Sándor Judit, 64 éves

Egyszer egy királyfi mit gondolt magába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

Felőtözött szépen kocsisi ruhába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, kocsisi ruhába.

– Jó estét, jó estét, gazdag ember lánya,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag ember lánya.

– Adjon Isten önnek, kocsisi legénynek,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, kocsisi legénynek.

Kerüljön előre, üljön a küszöbre,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, üljön a küszöbre.

– De nem azért jöttem, hanem azér jöttem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem azért jöttem,

Jössz-e hozzám, vagy sem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Nem menyek, nem menyek, gazdag leány vagyok,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag leány vagyok,

Gazdag legényt várok, gazdag legényt várok,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag legényt várok.

– Jó estét, jó estét, kosárkötő lánya,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, kosárkötő lánya.

– Adjon Isten önnek, kocsisi legénynek,
– Hm-hm-hm, ha-ha-ha, kocsisi legénynek.

Kerüljön előre, üljön szegény székbe,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, üljön szegény székbe.

– De nem azért jöttem, hanem azér jöttem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem azér jöttem,

Jössz-e hozzám, vagy sem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Elmenyek, elmenyek, szegény leány vagyok,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, szegény leány vagyok.

Szegénynek szegény kell, gazdagnak gazdag kell,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdagnak gazdag kell.

Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába:

Felőtözött szépen királyi ruhába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, királyi ruhába.

– Jó estét, jó estét, gazdag ember lánya,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag ember lánya.

– Adjon Isten önnek, király-őfelségnek,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, király-őfelségnek.

Kerüljön előre, üljön bársonyszékbe,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, üljön bársonyszékbe.

– De nem azért jöttem, hanem azér jöttem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem azér jöttem,

Jössz-e hozzám, vagy sem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Elmenyek, elmenyek, gazdag leány vagyok,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag leány vagyok.

Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, szegénynek szegény kell.

– Nem kellesz, nem kellesz, gazdag ember lánya,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, gazdag ember lánya.

Inkább kell, inkább kell kosárkötő lánya,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, kosárkötő lánya.

– Adjon Isten önnek, király-őfelségnek,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, király-őfelségnek.

Kerüljön előre, üljön szegény székbe,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, üljön szegény székbe.

– De nem azért jöttem, hanem azér jöttem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem azér jöttem,

Jössz-e hozzám, vagy sem, jössz-e hozzám, vagy sem,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, jössz-e hozzám, vagy sem?

– Nem menyek, nem menyek, szegény leány vagyok,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, szegény leány vagyok.

Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, szegénynek szegény kell.

Viszik a szegény lányt fényes palotába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, fényes palotába.

Viszik a gazdag lányt bolondok házába,
Hm-hm-hm, ha-ha-ha, bolondok házába.

40–43. A szerelem próbája (Egyszer egy királyfi). I–IV.

            Első megállapításunk az, hogy ez a ballada Kibéden egyike a legnépszerűbb epikus énekeinknek. Mind az öregek, mind a fiatalok körében jól ismert. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy honnan szereztek tudomást róla, más kép tárul elénk: az öregek javarészt a helyi hagyományból tanulták, míg a fiatalabbak iskolai tanulmányaik alkalmával ismerkedtek meg vele. Évek óta tankönyveink egyik legkedvencebb darabja. Színpadi feldolgozása majdnem minden évben bemutatásra kerül. A gyermekek játék közben gyakran éneklik. Ez a körülmény nagyban hozzájárult a ballada uniformizálódásához: fokozatosan az öregek körében is teret hódít a tankönyvbeli változat mind a szöveg, mind a dallam tekintetében.

            Gyűjteményemben nyilván a sajátosan kibédi változatokat közlöm. Mind a négy adatközlőm gyermekkorában tanulta az öregektől: „Régebb sokszor énekeltük fonókban s erre-arra” – mondta az egyik énekes.

            Különleges figyelmet érdemel a 40. sz. variáns, ugyanis a nagyon ritka, refrén nélküli formát képviseli. A legtöbb szállal ez kapcsolódik balladaköltészetünk régi, klasszikus rétegéhez. Az adatközlő még gyermekkorában tanulta az édesapjától. Kibéden ez az egyetlen változata került elő. A ritkaságáról tett eddigi észrevételek tehát teljes mértékben helytállóak. Sőt, egyetlen falu köztudatában – mint cseppben a tenger – mintha egész régi stílusú balladaköltészetünk helyzete tükröződnék. A ballada sajátos mondanivalója révén is figyelmet érdemel: a nagyravágyó, a felkapaszkodó szegény leány hopponmaradását énekli meg tömör, frappáns rövidséggel. Érdekes módon az adatközlő már nem tudta reprodukálni a régi, eredeti dallamot, s műdalra énekelte. A másik két közölt dallam (41. és 43. sz.) átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számítanak.

(Ráduly 1975: 178–179.)