Egyszer egy királyfi
Szabó Pálné Jakab Vilma, 64 éves, Petek
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, mit gondolt magába?
Felöltözött szépen kocsisi ruhába,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, kocsisi ruhába.
Elindult megkérni gazdag bíró lányát,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.
- Jó napot, jó napot, gazdag bíró lánya!
- Kendnek is jó napot, szegény kocsis legény!
- Üljön le minálunk, ide a lócára!
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, ide a lócára.
- De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem.
- Nem megyek én kendhez, szegény kocsis legény.
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, szegény kocsis legény.
Gazdag leány vagyok, gazdag legényt várok,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, gazdag legényt várok.
Van a szomszédunkban seprűkötő lánya,
Menjen bé oda is, álljon vele szóba.
Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, mit gondolt magába.
Átment a szomszédba seprűkötő lányhoz,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, seprűkötő lányhoz.
- Jó napot, jó napot, seprűkötő lánya!
- Kendnek is jó napot, szegény kocsis legény!
- Üljön le minálunk itt a kanapéra,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, itt a kanapéra!
- De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem.
- Elmegyek én kendhez, szegény kocsis legény!
Illik kend énhozzám, szegény kocsis legény!
Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, mit gondolt magába.
Felöltözött szépen királyi ruhába,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, királyi ruhába.
Elindult megkérni gazdag bíró lányát,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, gazdag bíró lányát.
- Jó napot, jó napot, gazdag bíró lánya!
- Kendnek is jó napot, fényes király úrfi!
Üljön le minálunk selyem kanapéra,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, selyem kanapéra!
De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem.
- Elmegyek én kendhez, fényes király úrfi!
Illik kend énhozzám, fényes király úrfi!
- Nem kellesz, nem kellesz, gazdag bíró lánya!
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.
Akkor a királyfi mit gondolt magába,
Átment a szomszédba, seprűkötő lányhoz.
- Jó napot, jó napot, seprűkötő lánya!
- Kendnek is jó napot, fényes király úrfi!
Üljön le minálunk itt, a kanapéra,
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, itt, a kanapéra.
- De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hanem azért jöttem, jössz-e hozzám, vagy sem.
- Nem megyek én kendhez, fényes király úrfi,
Tegnap adtam kezem a kocsislegénynek.
- Én vagyok az, nem más, öleljük meg egymást!
Hi-hi-hi, ha-ha-ha, öleljük meg egymást!
Viszik a szegény lányt fényes palotába,
Viszik a gazdag lányt bolondok házába.
Egyszer egy királyfi (A házasuló királyfi).
Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, külföldön ismeretlen. A mi kultúránkban keletkezett, a 14-19. század között bármikor – állítja Vargyas Lajos (Vargyas 1996. 178).
(Lőrincz 2014: 42.)