Egyszer a királyfi
László Józsefné Kuron Regina, 57 éves
Egyszer a királyfi mit gondolt magába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:
Felőtözött szépen kocsisi ruhába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, kocsisi ruhába.
Elmene, elmene gazdag bírólányhoz,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bírólányhoz.
– Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.
– Kerüljön előre, üljön a lócára,
– Ha-ha-ha, ha-ha-ha, üljön a lócára.
– Nem ülök, nem ülök, nem ülni jöttem én,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, nem ülni jöttem én.
Eljössz-e utánam, gazdag bíró lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.
– Nem menyek, nem menyek, gazdag leány vagyok,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag leány vagyok.
A gazdag leánynak gazdag legény kéne,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag legény kéne.
Egyszer a királyfi mit gondolt magába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:
Felőtözött szépen királyfi-ruhába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, királyfi-ruhába.
Elmene, elmene gazdag bírólányhoz,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bírólányhoz.
– Jó estét, jó estét, gazdag bíró lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.
– Isten hozta kendet királyfi-ruhába,
– Ha-ha-ha, ha-ha-ha, királyfi-ruhába.
Kerüljön előre, üljön a diványra,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, üljön a diányra.
– Nem ülök, nem ülök, nem ülni jöttem én,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, nem ülni jöttem én.
Eljössz-e utánam, gazdag bíró lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag bíró lánya.
– Elmenyek, elmenyek, gazdag leány vagyok,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag leány vagyok.
A gazdag leánynak gazdag legény kéne,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, gazdag legény kéne.
– Nem kellesz énnékem, ebadta szajhája,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, ebadta szajhája,
Nem kellettem néked kocsisi ruhába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, kocsisi ruhába.
Egyszer a királyfi mit gondolt magába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, mit gondolt magába:
Felőtözött szépen királyfi-ruhába,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, királyfi-ruhába.
Elmene, elmene szegény asszony lányhoz,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, szegény asszony lányhoz.
– Jó estét, jó estét, szegény asszony lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, szegény asszony lánya.
– Kerüljön előre, üljön a tűzhelyre,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, üljön a tűzhelyre.
– Nem ülök, nem ülök, nem ülni jöttem én,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, nem ülni jöttem én.
Eljössz-e utánam, szegény asszony lánya,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, szegény asszony lánya.
– Elmenyek, elmenyek, szegény kocsislegény,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, szegény kocsislegény.
A szegény leánynak szegény legény kéne,
Ha-ha-ha, ha-ha-ha, szegény legény kéne.
40–43. A szerelem próbája (Egyszer egy királyfi). I–IV.
Első megállapításunk az, hogy ez a ballada Kibéden egyike a legnépszerűbb epikus énekeinknek. Mind az öregek, mind a fiatalok körében jól ismert. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy honnan szereztek tudomást róla, más kép tárul elénk: az öregek javarészt a helyi hagyományból tanulták, míg a fiatalabbak iskolai tanulmányaik alkalmával ismerkedtek meg vele. Évek óta tankönyveink egyik legkedvencebb darabja. Színpadi feldolgozása majdnem minden évben bemutatásra kerül. A gyermekek játék közben gyakran éneklik. Ez a körülmény nagyban hozzájárult a ballada uniformizálódásához: fokozatosan az öregek körében is teret hódít a tankönyvbeli változat mind a szöveg, mind a dallam tekintetében.
Gyűjteményemben nyilván a sajátosan kibédi változatokat közlöm. Mind a négy adatközlőm gyermekkorában tanulta az öregektől: „Régebb sokszor énekeltük fonókban s erre-arra” – mondta az egyik énekes.
Különleges figyelmet érdemel a 40. sz. variáns, ugyanis a nagyon ritka, refrén nélküli formát képviseli. A legtöbb szállal ez kapcsolódik balladaköltészetünk régi, klasszikus rétegéhez. Az adatközlő még gyermekkorában tanulta az édesapjától. Kibéden ez az egyetlen változata került elő. A ritkaságáról tett eddigi észrevételek tehát teljes mértékben helytállóak. Sőt, egyetlen falu köztudatában – mint cseppben a tenger – mintha egész régi stílusú balladaköltészetünk helyzete tükröződnék. A ballada sajátos mondanivalója révén is figyelmet érdemel: a nagyravágyó, a felkapaszkodó szegény leány hopponmaradását énekli meg tömör, frappáns rövidséggel. Érdekes módon az adatközlő már nem tudta reprodukálni a régi, eredeti dallamot, s műdalra énekelte. A másik két közölt dallam (41. és 43. sz.) átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számítanak.
(Ráduly 1975: 178–179.)