Egy szerelmes magyar legény

ismeretlen

1. – Édesanyám, nem tudok én alunni,
Legényt hallok a kapuban sétálni.
Anyám, anyám, eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, s majd meghalok utána.

2. – Hagyd el, lányom, kedves lányom,
Ráérsz te még kimenni.
Ráérsz te még a legénnyel
Künn az utcán sétálni.

3. Szegény legény, magyar legény
Feltekinte magába’:1
Hatlövetű, hatlövetű
Fegyver lesz a halála.

4. Elővette, megtöltötte
Hatlövetű fegyverét,
Szegény legény, magyar legény
Avval lőtte meg mellét.

5. Szegény legényt, magyar legényt
Viszik a temetőbe,
Leteszik a, leteszik a
Sötét sír fenekére.

6. Sírja körül, köröskörül,
Teljes szegfű nyiladoz;
Közepében egy hű szívű
Magyar legény hervadoz.||

7. – Szegény legény, magyar legény,
Hány esztendős lehettél,
Mikor engem a kapuban
Először megöleltél?

8. – Tizenkilenc, tizenkilenc,
Meg egy negyed, meg egy fél.
– Ilyen formán, magyar legény,
Húsz esztendős lehettél.

1. Egymagában, egyedül hagyatva.

 E ballada kezdete élénken emlékeztet Az anya és leánya c. néprománcra, melynek egyik ismert változatát Erdélyi János a M. Népdalok és Mondák[!] III. kt. 53. lapján közölte, s másodikat Felméri Lajos Csíkból, harmadikát Gyulai Pál a Szilágyságból (M. Népkölt. Gyűjt. I. kt. 198– 199). ||
 A Csík megyéből Felméri útján előkerült románcnak balladánkkal egyező része így hangzik:

Szépen ragyog az estéli csillag
Az én babám ablak alatt ballag.
Édesanyám, eressz ki hozzája!
Gyönge szívem megreped utána.
Kisleányom, gyönge vagy szeretni,
Még reá érsz főkötőt viselni.

 E rövidebb alakú románcnak nyilván valamely hosszabb sorú változatához fűződött székely balladánk, mely a kölcsönvett első versszakot még át sem alakította, hogy a rákövetkező sorokhoz jobban illjék. A balladában többször felemlített „szegény magyar legény” bizonyosan jövevény volt a faluban, azért nem bízott benne a székely leány óvatos anyja, ha csakugyan Székelyországban történt e szilajabb véralkatra valló esemény. Nagyon valószínű, hogy Magyarország valamely más vidékén indult vándorútnak e ballada. Változatát Szilas-Balháson is énekelik, sőt népdalként a palócok is ismerik az elejét. Lásd két szakaszban dallamával együtt Parád vidékéről az Ethnographia XVI. évf. (1905) 122/3 lapján. || Azt sem hallgathatom el, hogy e ballada székely eredetét a felhasznált románcon kívül még egy más kis jel is bizonyítja. Kriza közli a székely Sóvidékről e ballada tárgyának kicsiny csíráját, ha ugyan összeköttetésbe hozható volna ez hosszabb balladánkkal:

Eltittsák az éfju legént
A barna léántól,
Eltitcsa az édes annya,
A legén nem hajja;
Jár a léán háza kürül,
Míg ott marad halva.

(Vadrózsák, I. 212–3)

 Odamegy az anyja, apja, bátyja, de hiába költögetik; csak babája tudja a halott legényt szavával felkölteni. E ballada első szakának újabb és tovább való kifejtéseként tűnhetnék fel fennebb közölt balladánk, míg a székely ballada többi részét, mint régóta ismert, elavult hagyományt merőben elhagyták az új ballada megalkotásában.
 Thaly gyűjteménye már a XVIII. sz.-ból közli a rokon legrégibb balladát „Megöltek egy huszárt” kezdettel és „Fölkelek én rózsám, nem vagyok meghalva”… befejezéssel. (Régi m. vitézi énekek I: 310–12.)
 A Vadrózsákban közölt variáns e dunántúli balladának újabb változata s ez újabb változatból válhatott ki imént bemutatott balladánk.

(Kanyaró 2015: 211-213.)

67. Egy szerelmes magyar legény (Medesér )
Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Balladamásolatok. Ismeretlen kéz írása Kanyaró autográf jegyzetével. 1–4. lap.

67.1. Kanyaró Ferenc másolata: MUEKvGyLtár 18. csomag.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 637.)