Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Édesanyám, kedvesem


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1966
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 110/84. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Simonfi Elekné Sándor Judit, 64 éves



Szöveg

Édesanyám, kedvesem,
Édesanyám, kedvesem,
Van-e ingem szennyesen,
Van-e ingem szennyesen?

Ha nincs ingem szennyesen,
Ha nincs ingem szennyesen,
Hozok kettőt véresen,
Hozok kettőt véresen.

Még szeredán délután,
Még szeredán délután,
Vígan sétált az utcán,
Vígan sétált az utcán.

Csütörtökön estére,
Csütörtökön estére,
Visznek a temetőbe,
Visznek a temetőbe.

Engem hat lány vigyen ki,
Engem hat lány vigyen ki,
Ja babám kísérjen ki,
Ja babám kísérjen ki.

Mind a hat lány fehérbe,
Mind a hat lány fehérbe,
A babám feketébe,
A babám feketébe.



Megjegyzés

84–85. Édesanyám, kedvesem. Egész ország gyászba van. I–II.

Szorosan kapcsolódik a Nem bántjuk mi a szegényt típusba sorolt balladákhoz (82–83. sz.). Seprődi 1913-ban közölte az első kibédi változatot (Seprődi, 1974: 425; Marosszéki, 1913: 37; ESzD: 26.). Jegyzeteiben ezt írja: „Egyike a legnépszerűbb balladáknak, melynek szövegét összevissza csereberéli a nép.” A most lejegyzett két változatban közös momentum a haldokló balladahős búcsúzkodása, hagyakozása. Egykori népszerűségét ma már hiába keressük a faluban: az öregek is alig emlékeznek rá. A 84. sz. változat dallama azonos a 82. sz. dallamával. Ettől lényegesebben eltér a 85. sz. dallam, amely műzenei eredetű.

(Ráduly 1975: 183.)