Dobos Gábor
Dobos Gábor bort iszik a csárdában,
Lovat lopott a szépvízi vásárban.
Lovat lopott, mind a három deres volt,
Arról tudják, hogy a babám betyár volt.
Dobos Gábor utazik az erdőben,
Azt sem tudja, mikor ér ki belőle.
- Nyisd ki, babám, zöldre festett kapudat,
Vezessem ki kesely lábú lovamat!
Adjál zabot, adjál szénát eleget,
Úgy sem élek több szép napot teveled.
Nyisd ki, babám, tulipántos ablakod,
Nyújtsd ki rajta gömbölyű kis karodat.
Nyújtsd ki rajta fehér hattyú kezedet,
Szíved alá beírom a nevemet.
Gyűjteményeinkben ritkán található betyárballada. Küllős Imola a róla szóló balladákból és mondákból mutatott be néhányat. (1988. 210–217.)
Újabb adatok: 1–2. Albert Ernő-Faragó József 1973. 197–198:110–111.; 3. Bura László 1978 98:63.; Adatok: 4–7. Uo. 180:244–247. 8. Uo. 87:53.; 9–10. Almási István 1979. 129:128.; 206:232.
(Albert Ernő 2004: 320.)