Diófának három ága
Nagy Attila, 18 éves
Diófának három ága,
Az alatt ül három árva.
– Hova mentek, három árva?
– A temető kapujába.
– Adok néktek három vesszőt,
Sújtsátok meg a temetőt.
– Kelj fel, anyánk, édesanyánk,
Mer elszakadt a gyászruhánk.
– Vagyon néktek mostohátok,
Aki fehért adjon reátok.
Mikor fehért ad reátok,
Vérrel vérzik a hátatok.
34–39. A három árva (Diófának három ága). I–IV.
Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztónótaként éneklik a magyar ajkú cigányok. (A szokásról lásd a 11–13. sz. balladák jegyzetanyagát.) „Mostanában is énekeltük a virrasztóban, utoljára a télen, Gábor Laji bá temetésin. De ezen kívül is szoktam énekelni: a mezőn, kapáláskor, aratáskor, amikor eszembe jut” – mondta a 36. sz. változat énekese. Mindenik adatközlőm a virrasztóban tanulta. Eléggé jól ismerik a fiatalok is. A közölt hat változat közül háromnak például 30 éven aluli az énekese: a ballada tehát ma is folton alakuló-változó életet él.
A 34. sz. változatnak szép pentaton dallama van, míg a 36. sz. variánsé egészében műdal.
(Ráduly 1975: 178.)