Diófának három ága
Frigur János, 27 éves
Diófának három ága,
Az alatt ül három árva.
Három árva megy előre,
Egyenest a temetőbe.
Még messziről azt kiátsa:
– Kelj fel, anyám, édesanyám!
– Nem kelek fel, gyermekeim,
Homályosak a szemeim.
Van néktek egy mostohátok,
Ki gondot visel reátok,
Van néktek egy mostohátok,
Ki gondot visel reátok.
Kenyeret ad kezetekbe,
Könnyetek hull le ja földre,
Hol a fődre, hol előmbe,
Hol a gyászos kebelembe.
34–39. A három árva (Diófának három ága). I–IV.
Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztónótaként éneklik a magyar ajkú cigányok. (A szokásról lásd a 11–13. sz. balladák jegyzetanyagát.) „Mostanában is énekeltük a virrasztóban, utoljára a télen, Gábor Laji bá temetésin. De ezen kívül is szoktam énekelni: a mezőn, kapáláskor, aratáskor, amikor eszembe jut” – mondta a 36. sz. változat énekese. Mindenik adatközlőm a virrasztóban tanulta. Eléggé jól ismerik a fiatalok is. A közölt hat változat közül háromnak például 30 éven aluli az énekese: a ballada tehát ma is folton alakuló-változó életet él.
A 34. sz. változatnak szép pentaton dallama van, míg a 36. sz. variánsé egészében műdal.
(Ráduly 1975: 178.)