Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Diófának három ága


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1966-03-24
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 71/35. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Malját András, 63 éves



Szöveg

– Diófának három ága,
Hova mész, te három árva?
Katolikus temetőbe
Három árva le van ülve.

Adok nekik három vesszőt.
– Sújtsátok meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyánk,
Nincs, ki gondot viseljen ránk.

– Fel is kelnék, de nem lehet,
Nehéz főd nyomja testemet.
– Kelj fel, anyám, ne aludjál,
Mer téged az idő nem vár.

– Fel is kelnék, de nem lehet,
Nehéz főd nyomja testemet.
Felsütött a nap sugára
Minden ember ablakába.

Én Istenem, mi az oka,
Az enyimre nem süt soha.
Felsüt a még valahára,
Nem leszek én mindég árva.



Megjegyzés

34–39. A három árva (Diófának három ága). I–IV.

            Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztónótaként éneklik a magyar ajkú cigányok. (A szokásról lásd a 11–13. sz. balladák jegyzetanyagát.) „Mostanában is énekeltük a virrasztóban, utoljára a télen, Gábor Laji bá temetésin. De ezen kívül is szoktam énekelni: a mezőn, kapáláskor, aratáskor, amikor eszembe jut” – mondta a 36. sz. változat énekese. Mindenik adatközlőm a virrasztóban tanulta. Eléggé jól ismerik a fiatalok is. A közölt hat változat közül háromnak például 30 éven aluli az énekese: a ballada tehát ma is folton alakuló-változó életet él.

            A 34. sz. változatnak szép pentaton dallama van, míg a 36. sz. variánsé egészében műdal.

(Ráduly 1975: 178.)