Diófának három ága
Malját András, 63 éves
– Diófának három ága,
Hova mész, te három árva?
Katolikus temetőbe
Három árva le van ülve.
Adok nekik három vesszőt.
– Sújtsátok meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyánk,
Nincs, ki gondot viseljen ránk.
– Fel is kelnék, de nem lehet,
Nehéz főd nyomja testemet.
– Kelj fel, anyám, ne aludjál,
Mer téged az idő nem vár.
– Fel is kelnék, de nem lehet,
Nehéz főd nyomja testemet.
Felsütött a nap sugára
Minden ember ablakába.
Én Istenem, mi az oka,
Az enyimre nem süt soha.
Felsüt a még valahára,
Nem leszek én mindég árva.
34–39. A három árva (Diófának három ága). I–IV.
Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztónótaként éneklik a magyar ajkú cigányok. (A szokásról lásd a 11–13. sz. balladák jegyzetanyagát.) „Mostanában is énekeltük a virrasztóban, utoljára a télen, Gábor Laji bá temetésin. De ezen kívül is szoktam énekelni: a mezőn, kapáláskor, aratáskor, amikor eszembe jut” – mondta a 36. sz. változat énekese. Mindenik adatközlőm a virrasztóban tanulta. Eléggé jól ismerik a fiatalok is. A közölt hat változat közül háromnak például 30 éven aluli az énekese: a ballada tehát ma is folton alakuló-változó életet él.
A 34. sz. változatnak szép pentaton dallama van, míg a 36. sz. variánsé egészében műdal.
(Ráduly 1975: 178.)