Diófának három ága

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

1.    Diófának három ága,
       Alatta ül három árva.
       – Hová mész, te három árva?
       – Elindultam hosszú útra.

2.    – Adok neked három vesszőt,
       Sújtsd meg vele a temetőt.
       – Kelj fel, anyám, édesanyám,
       Nincs ki gondot viseljen rám.

3.    – Fel is kelnék, de nem lehet,
       Nehéz főd nyomja testemet.
       S van már néktek mostohátok,
       Ki fehért adjon reátok.

4.    Mikor fehért ad reátok,
       Vérrel virágzik hátatok.
       Mikor fehért ad reátok,
       Vérrel virágzik hátatok.

5.    – Anyám, anyám, édesanyám,
       Azt gondótuk, hogy meghóttál.
       – Nem hóttam meg, csak aluszom,
       Bágyadt testemet nyugtatom.

    15. A három árva (Diófának három ága)
    Az egész magyar nyelvterületen kerültek elő változatai. Erdélyben és Moldvában mintha népszerűbb lenne. Vargyas Lajos összesen 176 változatát vette számba (Vargyas, II. 85.). Ma is élő, állandóan alakuló-változó népballada. Seprődi gyűjteménye nem tartalmazza, hat újabb kibédi variánsa: Ráduly, 34-39. sz. Ebből a 34. sz. az Ötvös Sáráé, dallammal együtt.
    Ez a ballada is népszokáshoz kapcsolódva maradt fenn Kibéd népköltészetében: virrasztóként énekelték és éneklik a magyar ajkú cigányok. A balladát Ötvös Sára is a virrasztóban tanulta fiatalon. „Elénekeltük ezt majdnem minden virrasztóba, többféle ágon menyen, a szovátiak megint másként tudják, sokat jajgatnak benne.”
    Mivel balladánk ma is élő-alakuló életet él a kibédi népköltészetben, természetes, hogy az állandó belerögtönzések és a szövegformuláknak újabb meg újabb összefüggésrendszerbe való beágyazása révén újszerű változatok keletkeznek. Ötvös Sára is megjegyezte: „A Diófának három ágát is öt-hatféleképpen fújják, égyik így mondja, a més úgy mondja, többtől is lehet hallani.” Jól példázza ezt az itt közölt két variáns is. Az első (15. sz.) egy versszakkal terjedelmesebb ugyan, mint a 16. sz., de hiányzik belőle a mostoha-motívum (S van már néktek mostohátok, / Ki fehért adjon reátok). Ez a motívum - mely különben mintegy sarkpontja a legtöbb magyar változatnak - hiánytalanul megtalálható a második változatban (16. sz.). Ami a szövegváltoztatást illeti, úgyszólván minden változtatási mód megtalálható Ötvös Sára két balladájában. Néhol szórendet változtatott, máshol szavakat cserélt ki, bizonyos sorokat pedig teljesen újjáformált. Sőt - amint láttuk - tartalmi bővítsére is vállalkozott, ami pedig új versszak beépülését hozta magával (a 16. sz. változatban a negyedik versszak). Érdekes megfigyelnünk ugyanakkor a már kialakult, jól kikristályosodott szövegformulák vándorlását az újjáalkotás során. Az első változatnak ez a két sora: Fel is kelnék, de nem lehet, / Nehéz főd nyomja testemet, amely itt a negyedik versszakban található, a második változatban (16. sz.) előbbre került: a harmadik versszak két kezdősorává lépett elő. A szövegformulák tehát nemcsak balladatípustól balladatípusig vándorolnak, hanem egyazon típuson belül, egyetlen énekes ajkán is állandó mozgásban lehetnek. Az élő balladaéneklés egyik fontos bizonyítéka ez.
    Dallamáról csupán annyit, hogy szép, tiszta pentaton dallamra sikerült rátalálnunk.

(Ráduly 1979: 126-127.)