Diófának három ága

Diófának három ága,
Elindula három árva
Hojszú útra, bódorgásra,
Messze tájra, szógálatra.

„Ne menjetek, három árva,
Me nem találsz jó gazdára!
Adok kezetekbe vesszőt,
Csapjátok meg a temetőt!

Csapjátok meg a temetőt.”
„Itt nyugszik a mü nevelőnk.
Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Me leszakadt a gyászruhám.

Me leszakadt a gyászruhám,
Kit fejért adtál vót reám.”
„Nem kelhetek, édes fiam,
Me befogott a főd muha.

Vagyon mostohaanyátok,
Ki fejért adjon reátok.
Mikor fejetek fősüli,
Vesszőt melléjetek teszi.

Mikor fejért ad reátok,
Vérvel virágzik hátatok.”
„Adja ide, édesanyám,
Adja ide sírja kóccsát!

Adja ide sírja kóccsát,
Kócsoljam ki koporsóját;
Csókoljam meg kezit-lábát,
A mellett a két orcáját.”

A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).

Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)