Dancsuj Dávid
ismeretlen
1. Bodul [!] felett vagyon egy kis sűrű berek,
Szegény Dancsuj Dávid a körül kesereg.
Nem jó, Dávid, nem jó neked itten járni,
Ha valaki meglát, hová tudsz ellenni?
2. Ha itt nincs nyugalom, akkor merre térjek,
Hogy végre egy biztos helyecskére érjek?
Hol nem kergetnek mindig a zsandárok,
Hol nem kell remegni szüntelen halálon?
3. Ha a fekete főd ketté hasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid belé borulhatna.
De a fekete főd ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé nem borulhat.
4. Istenem, Istenem, hol van a kedvesem,
Ki egy biztató szót szóllana most nekem,
Azt ígérted, rózsám, szárnyakon jössz hozzám,
De szárnyakon nem tudsz, bár lábadon tudnál.||
5. Olyan lettem, rózsám, mind a száraz kóró,
Kit aratás után ott hagyott a salló.
Eljöhetnél, rózsám, látogatásomra,
Én is itt feküszem holtakkal egy sorba.
6. Fijam, édes fijam ne búsujj sorsodon,
Igazítunk neked valahogy sorsodon.
Gyere haza immár, és add meg magadat,
Ne félessze mindig zsandár a nyomodot.
7. Nem menyek, hanem megköszönöm magának,
Édes anyámnak és édes jó apámnak,
Hogy jó fiat nevelt császár szógájának,
Császár szógájának, s az akasztófának.
206. Dancsuj Dávid (Mészkő)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1579/3: 162–163. lap, 333. sz. Kelemen Miklós kézírása.
A ballada strófáról strófára, s szinte szóról szóra megegyezik az előbbi, sepsiszentgyörgyi változattal. Ha a helyesírási hibák nem lennének eltérőek a két szövegben, akár azt is hihetnénk, hogy egyiket a másikról másolták.
A balladának ezt a változatát Kanyaró nem ismerhette, mivel a diák az 1907/1908-as tanévben készítette gyűjteményét a Kriza-alapból meghirdetett pályázatra. Kanyarót 1907 őszén nyugdíjazták véglegesen.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 737.)