Dancsuj Dávid
Bodok felett vagyon egy kis sürü bereg,
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg.
Nem jó Dávid, nem jó sirni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tuccz el lenni! ||
Ha a fekete főd
Ketté hasadhatna
Szegén Dancsuj Dávid
Belé borulhatna.
De a feteke főd
Ketté sem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid
Belé sem borulhat.
Aggyon Isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bőcsömet megrenditette vót,
Köszönöm apámnak, én édes anyámnak,
Mett jó fiat növelt bolygó katonának
Az ország rabjának.
Mennyi égen csillag, író diák vóna,
Mennyi réten fuszál[!], mind pennaszár vóna,
Mennyi erdőlapi, mind papiros vóna,
Verestenger hobja mind tentalé vona:
Az én sok bánatim még sem férne rea
Az én sok bánatim még sem férne rea.
A hol én elmenyek még a fák es sirnak
Gyenge ágairól levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, takarjatok engem,
Met[!] az én kedvesem sirva keres engem.
Kereshetcz engemet, mett meg vagyok halva
Gyenge falapival bé vagyok takarva.
Gyenge falapival bé vagyok takarva.
Kéziratból: EA 10747: 2–3/3. sz. – Ua. in MNGY III. 1882: 35-36/20. sz. Gyulai a balladát – feltehetően – a kéziratból közölte. A szöveg nagy részén lényeges változtatást nem hajtott végre: tagolatlan formában, a rövid sorú részt is tizenkét szótagos hosszú sorokra alakítva tette közzé a verset – de a kézirat utolsó hat és fél sora nélkül. A ballada utolsó hat sorát a szerelmi dalok között közölte. (MNGY III. 1882: 124/15. sz.) A hosszú sorokat kettőbe osztotta (a tizenkét szótagos sorokból két hatszótagos lett), s az így átváltoztatott versből három négysoros strófát alakított ki. – A balladát az MNGY III.-ból közölte újra az összesítő válogatásban Gergely Pál, de strófákra osztott szöveggel. L. SZNGY I. 1956: 88/45. sz.
A balladahősről levéltári kutatások alapján a közelmúltban derítette ki Albert Ernő, hogy nem rabló, hanem háromszéki szökött katona volt. Vö. Albert Ernő 2007
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 636.)