Csíkszeredai kórház
Cziglédi Félixné Szőcs Katalin, 64 éves
Csíkszeredai kórház előtt homokos,
Azon sétál Berger doktor, főorvos.
Felveszi a fehérvizit kabátját,
Úgy hallgatja a betegek panaszát.
Tüzes lápisz, hegyes kés a kezében,
Főorvos úr siet az emeletre.
- Főorvos úr, adjon Isten jó napot!
- Adjon Isten, édes fiam, mi bajod?
- Főorvos úr, csak az az egy kérésem,
A szeretőm a kórházból kikérem.
- Addig, fiam, azt én ki nem engedem,
Most írtam meg tüzes lápisz receptjét.
- Édesanyám, ha bejön Csíkszeredába,
Tekintsen fel a közkórház ablakra.
Ott lát engem fehér ingben, ruhában,
Hogy két arcom nagyon el van sárgulva.
Elsárgultam, mint a csere levele,
Elsárgított Berger doktor kenyere.
Fertáj kenyér, fertáj leves számomra,
Ne csodálkozz, hogy el vagyok sárgulva.
- Édesanyám, adjon Isten jó estét!
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég.
Örömére jöttem haza, nem búra,
Közkórháztól vagyok megszabadulva.
Édesanyám, gyújtsa meg a gyertyáját,
Vizsgálja meg a beteges leányát!
S ha nem tetszik, nyitsa meg az ajtóját,
Mutassa meg nékem az országútját.
141. Haza fogok menni; 142–144. Kórházban; 145. Kórházban vagyok.
Vargyas Lajos Rabénekek típuscímmel közölte, és 126 motívumának 403 lelőhelyét sorolta fel (II. 733–735.). Az e típusú balladákról megállapította: „A rab-énekek nem alkotnak egyetlen, kialakult típust valami meghatározott cselekménnyel, hanem sok-sok motívumot, amiből minden alkalommal új sorozat alakult” (II. 1976.722.). Vargyas Lajos utal a nép költői tehetségének gazdagságára is, amelynek figyelemmel követése a népköltészet változatai alakulásának törvényszerűségét is bizonyítja. Láthatjuk „a motívumoknak, a költői ötleteknek azt a gomolygó-változó sokaságát, amit népünk kialakított dalaiban a rabság keserveiről, s amin keresztül a népköltészet alkotásmódjába is bepillanthatunk (II.1976. 722.).
A mi változataink rabénekek mintájára alakultak kórházi balladává. Faragó József hasonló balladákról állapította meg: „igazi iskolapéldái annak a folklórfolyamatnak, amely a régi betyár- és rabénekektől a kórházi balladák felé vezet… úgyszólván egyszerű szócserével alakult át rabénekből kórházi balladává”. (Albert Ernő–Faragó József 1973. 532:259–267.j.) Ugyanitt megállapítja, hogy a múlt század végén még szórványosan található első ilyen balladák (Kálmány Lajos 1954) után Dános Erzsébet újabb változatot közölt (1938.). Az itteni felsorolással is bizonyíthatjuk a további megállapítást: „Azóta, elsősorban épp a romániai magyar gyűjteményekben, számuk szépen gyarapodott, és a típus, valamint redakciói határozottabban körvonalazódtak”. (Albert Ernő– Faragó József 1973. 532: 259–267.j.)
Az említett 126 motívuma között ebben a szövegben csupán 3 található (Vargyas Lajos II. 1976. 723. 7.,9.,10. pont.). A harmadik motívum, hol külön-külön, hol másokkal együtt variálva, hol mindhárom egymást követve 78 helységben 178 változatban fordul elő.
A felsorolt adatokat a következő változatokkal egészítjük ki: 1–3. Szabó T. Attila 1981. 190 és 193; 1985. 157:3.; 4. Csanádi Imre–Vargyas Lajos 1954. 225:87.; 5–8. Erdélyi János I. 1846. 52:71.; 419:415.; II. 431:433.; III. 134:260.; 9. Domokos Pál Péter–Rajeczky Benjamin I. 1956. 149:VI.; 10. MNGy I. 191:33.; 11–12. MNGy I. 193–194:36–37.; 13. MNGy VII. 88:159.; 14–15. MNGy III. 33:18.; 87:48.; 16–19. Járdányi Pál I. 1961. 38.; I. 201.; II. 8.; II. 145.; 20–22. Seprődi János 1974. 302:10.a.,b.; 319:25.; 23–24. Schram Ferenc 1962. 166 és 177.; 25–31. Csanádi Imre–Vargyas Lajos 1954. 196:18.a.,b.,c.; 325:154.; 326:155.; 364:187.; 367:190.; 32. Bartók Béla–Kodály Zoltán 1923. 64–44.; 33–36. Konsza Samu 1957. 277:293.; 326:433.; 37–40. Faragó József 1965. 273:4.; 276:8.; 347.; 383.; 41. Szegő Júlia–Sebestyén Dobó Klára 1958. 123:126.; 42. Faragó József–Jagamas János 1954. 300:131B.; 43. Lajtha László 1954b. 193:37.; 44. Olosz Katalin–Almási István 1969. 157:193.; 45. Horváth István 1971. 335.; 46. Ortutay Gyula–Katona Imre II. 1970. 531:35.; 47–51. Kallós Zoltán–Szabó T. Attila 1970. 454–455:159–160.; 556–558:232–234.; 52. Imets Dénes 1970. 6.; 53–54. Albert Ernő–Faragó József 1973. 345–346:259–260.; 55–57. Jagamas János–Faragó József 1974. 157:151.; 220:216.; 316:309.; 58. Mîrza, Traia–Ilona Szenik 1978. 414:507.; 59. Benczédi Huba 1977. 37.; 60–65. Ráduly János 1975. 84–85: 46–48.; 95–96:63–65.; 1979. 78:19.; 66. Csibiné Siklódi Mária 3.sz.20.; 67. Almási István 1979. 239:318.; 68–69. Jagamas János 1984. 68:48.; 187:189.; 70–73. Seres András 1973. 3.sz. 33.; 1984.123:118.; 134:132.; 156:16.; 74–75. Vargyas Lajos 1981. 472:0138.; 612:0382.; 76–78. Pozsony Ferenc 1984. 166–168:65–68.; 79. Albert Ernő 1989. 100:28.; 80–82. Kallós Zoltán–Martin György 1989. 32–34:8–9.; 40:15.; 83–89. Albert Ernő 2000. 81–88:45–51.; 90–95. Uő. 2001. 47–51:21–26. Lásd még Albert Ernő 1989. 165:28. jegyzetet.
Összesítve az eddigi adatokat, megállapíthatjuk, hogy a három motívum 178 változatban fordult elő, amely kiegészült még 95 adattal, így 273 lejegyzését vettük számba. Elsősorban rabénekekben, balladákban, balladás dalokban, kórházi és bujdosó énekekben fordultak elő.
(Albert Ernő 2004: 328-329.)