Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Csíkszeredai kórház


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1973-08-05
Gyűjtés helye: Vacsárcsi
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 227-228/142. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Cziglédi Félixné Szőcs Katalin, 64 éves



Szöveg

Csíkszeredai kórház előtt homokos,
Azon sétál Berger doktor, főorvos.
Felveszi a fehérvizit kabátját,
Úgy hallgatja a betegek panaszát.

Tüzes lápisz, hegyes kés a kezében,
Főorvos úr siet az emeletre.
- Főorvos úr, adjon Isten jó napot!
- Adjon Isten, édes fiam, mi bajod?

- Főorvos úr, csak az az egy kérésem,
A szeretőm a kórházból kikérem.
- Addig, fiam, azt én ki nem engedem,
Most írtam meg tüzes lápisz receptjét.

- Édesanyám, ha bejön Csíkszeredába,
Tekintsen fel a közkórház ablakra.
Ott lát engem fehér ingben, ruhában,
Hogy két arcom nagyon el van sárgulva.

Elsárgultam, mint a csere levele,
Elsárgított Berger doktor kenyere.
Fertáj kenyér, fertáj leves számomra,
Ne csodálkozz, hogy el vagyok sárgulva.

- Édesanyám, adjon Isten jó estét!
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég.
Örömére jöttem haza, nem búra,
Közkórháztól vagyok megszabadulva.

Édesanyám, gyújtsa meg a gyertyáját,
Vizsgálja meg a beteges leányát!
S ha nem tetszik, nyitsa meg az ajtóját,
Mutassa meg nékem az országútját.



Megjegyzés

  141. Haza fogok menni; 142–144. Kórházban; 145. Kórházban vagyok.
  Vargyas Lajos Rabénekek típuscímmel közölte, és 126 motívumának 403 lelőhelyét sorolta fel (II. 733–735.). Az e típusú balladákról megállapította: „A rab-énekek nem alkotnak egyetlen, kialakult típust valami meghatározott cselekménnyel, hanem sok-sok motívumot, amiből minden alkalommal új sorozat alakult” (II. 1976.722.). Vargyas Lajos utal a nép költői tehetségének gazdagságára is, amelynek figyelemmel követése a népköltészet változatai alakulásának törvényszerűségét is bizonyítja. Láthatjuk „a motívumoknak, a költői ötleteknek azt a gomolygó-változó sokaságát, amit népünk kialakított dalaiban a rabság keserveiről, s amin keresztül a népköltészet alkotásmódjába is bepillanthatunk (II.1976. 722.).
  A mi változataink rabénekek mintájára alakultak kórházi balladává. Faragó József hasonló balladákról állapította meg: „igazi iskolapéldái annak a folklórfolyamatnak, amely a régi betyár- és rabénekektől a kórházi balladák felé vezet… úgyszólván egyszerű szócserével alakult át rabénekből kórházi balladává”. (Albert Ernő–Faragó József 1973. 532:259–267.j.) Ugyanitt megállapítja, hogy a múlt század végén még szórványosan található első ilyen balladák (Kálmány Lajos 1954) után Dános Erzsébet újabb változatot közölt (1938.). Az itteni felsorolással is bizonyíthatjuk a további megállapítást: „Azóta, elsősorban épp a romániai magyar gyűjteményekben, számuk szépen gyarapodott, és a típus, valamint redakciói határozottabban körvonalazódtak”.  (Albert Ernő– Faragó József 1973. 532: 259–267.j.)
  Az említett 126 motívuma között ebben a szövegben csupán 3 található (Vargyas Lajos II. 1976. 723. 7.,9.,10. pont.). A harmadik motívum, hol külön-külön, hol másokkal együtt variálva, hol mindhárom egymást követve 78 helységben 178 változatban fordul elő.
  A felsorolt adatokat a következő változatokkal egészítjük ki: 1–3. Szabó T. Attila 1981. 190 és 193; 1985. 157:3.; 4. Csanádi Imre–Vargyas Lajos 1954. 225:87.; 5–8. Erdélyi János I. 1846. 52:71.; 419:415.; II. 431:433.; III. 134:260.; 9. Domokos Pál Péter–Rajeczky Benjamin I. 1956. 149:VI.; 10. MNGy I. 191:33.; 11–12. MNGy I. 193–194:36–37.; 13. MNGy VII. 88:159.; 14–15. MNGy III. 33:18.; 87:48.; 16–19. Járdányi Pál I. 1961. 38.; I. 201.; II. 8.; II. 145.; 20–22. Seprődi János 1974. 302:10.a.,b.; 319:25.; 23–24. Schram Ferenc 1962. 166 és 177.; 25–31. Csanádi Imre–Vargyas Lajos 1954. 196:18.a.,b.,c.; 325:154.; 326:155.; 364:187.; 367:190.; 32. Bartók Béla–Kodály Zoltán 1923. 64–44.; 33–36. Konsza Samu 1957. 277:293.; 326:433.; 37–40. Faragó József 1965. 273:4.; 276:8.; 347.; 383.; 41. Szegő Júlia–Sebestyén Dobó Klára 1958. 123:126.; 42. Faragó József–Jagamas János 1954. 300:131B.; 43. Lajtha László 1954b. 193:37.; 44. Olosz Katalin–Almási István 1969. 157:193.; 45. Horváth István 1971. 335.; 46. Ortutay Gyula–Katona Imre II. 1970. 531:35.; 47–51. Kallós Zoltán–Szabó T. Attila 1970. 454–455:159–160.; 556–558:232–234.; 52. Imets Dénes 1970. 6.; 53–54. Albert Ernő–Faragó József 1973. 345–346:259–260.; 55–57. Jagamas János–Faragó József 1974. 157:151.; 220:216.; 316:309.; 58. Mîrza, Traia–Ilona Szenik 1978. 414:507.; 59. Benczédi Huba 1977. 37.; 60–65. Ráduly János 1975. 84–85: 46–48.; 95–96:63–65.; 1979. 78:19.; 66. Csibiné Siklódi Mária 3.sz.20.; 67. Almási István 1979. 239:318.; 68–69. Jagamas János 1984. 68:48.; 187:189.; 70–73. Seres András 1973. 3.sz. 33.; 1984.123:118.; 134:132.; 156:16.; 74–75. Vargyas Lajos  1981. 472:0138.; 612:0382.; 76–78. Pozsony Ferenc 1984. 166–168:65–68.; 79. Albert Ernő 1989. 100:28.; 80–82. Kallós Zoltán–Martin György 1989. 32–34:8–9.; 40:15.; 83–89. Albert Ernő 2000. 81–88:45–51.; 90–95. Uő. 2001. 47–51:21–26. Lásd még Albert Ernő 1989. 165:28. jegyzetet.
  Összesítve az eddigi adatokat, megállapíthatjuk, hogy a három motívum 178 változatban fordult elő, amely kiegészült még 95 adattal, így 273 lejegyzését vettük számba. Elsősorban rabénekekben, balladákban, balladás dalokban, kórházi és bujdosó énekekben fordultak elő.

(Albert Ernő 2004: 328-329.)