Csép Sándor
ismeretlen
1. A bágyoni híres határ,
Abban van egy pénzes betyár.
Sűrű erdő a hazája,
Ott van neki a lakása.
2. S a csendőrök rég nyomozzák,
Csép Sándorkát mégsem kapták.
– Jaj, istenem, mit csináljak,
Elszaladjak vagy megálljak?
3. Ha megállak, megkötöznek,
A fogházba békísérnek.
Sűrű ablak, vasas rostély,
Onnét meg sem szabadulok.
4. A betyárt, ha meg nem kapták,
Vallatták a feleségit.
S ha vallatták szegény asszonyt,
Nem csuda, ha ő is búsult. ||
5. Szegény éppen akkor, mikor
Novembernek dereka vót,
Mert az a nap gyászos nap vót,
A házánál két csendőr vót.
6. Az őrmester azt kérdezte:
– Mondja vagy nem, mert elvisszük.
– Ha elvisznek, hát pakolok,
Hogy már étlen meg ne haljak.
7. Azonnal ment más szobába,
Egy nagy kést vett a markába,
Neki tette a nyakának,
Vágta, míg csak bírta karja.
8. A zsandárak berohantak,
A szabába[!] nagyat láttak;
Csép Sándornét halva kaptak[!]
A szabában vérbe ázva. ||
9. Itt Bágyonban harangozzák,
Csép Sándornét halva viszik
A bágyoni temetőbe,
Nem búsul ő soha többé.
257. Csép Sándor (Bágyon)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1568/A–3: 1–1v–2. lap, 1. sz. – A balladát Kanyaró nem ismerhette, mert végleges nyugdíjazása után, az 1907/1908-as tanévben gyűjtötte a diák. – A betyár utazólevele típusú balladák mintájára (dallamára, ritmusképletére és fordulataira) épülő ballada jól példázza, miként használták fel a népi verselők a hagyományos szöveg- és dallam-rekvizitumot új tartalom elmondására.
257.1. A ballada nyomtatásban: KESZEG Vilmos 2004: I. 262/31. sz.; II. 379–380/31. sz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 753.)