Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Csehó Pista


Gyűjtő: Szász József
Gyűjtés ideje: 1896-12-00
Gyűjtés helye: Kál
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 423-424/235. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Csehó Pista Bársony lovát nyergeli,
Harminchárom komisszárus keresi.
Szépen kérem komisszárus urakat,
Nem én loptam el a szilaj lovakat.

2. Csehó Pista bémegy a korcsomába,
Várja ottan korcsmárosné leánya.
– Korcsmárosné, ide halat adjon kend,
Még a mellé citromos bort töltsön kend.

3. Szolgálóját strázsában állítsa kend,
Ha zsandár jön, hiradással legyen kend.
Befuta a szolgáló nagy ijedve:
– Mindjárt itt van kilenc zsandár fegyverbe!

4. Csehó Pista felült Bársony lovára,
Bényargal a küsmödi küs pusztába.
Lova lába megbotlik egy gödörbe,
Ott lőtték meg Csehó Pistát fektébe.

5. Csehó Pistát felkötözik kocsira,
S úgy kérdezi, hol van a Bársony lova?
Csehó Pista, nem kell néked paripa,
Paripa lesz néked az akasztófa.

6. – Jaj te, babám, mind csak érted szenvedek,
Úgy szeretlek, rosszra vitt a szerelem.
Elmennék én tinálatok egy este,
Ha a zsandár ablakodon nem lesne.

7. Nem csinálnék, gyenge rózsám, egyebet,
Bal vállodra hajtanám bús fejemet,
Gyenge vállod, piros orcád, kék szemed,
Az okozta akasztófán vesztemet.



Megjegyzés

 A szerelmes Csehó Pistát e változat voltaképp Cseha Pistának nevezi. A búbánatos
befejezés két sora egyezik az Arany László alföldi balladájával. (M. Népkölt. Gyűjtemény, I. 232. l.) Az előtt négy sor egy kun nótára emlékeztet (Uo. I. 264.)

(Kanyaró 2015: 424.)

235. Csehó Pista (Kál)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50 csomag (Balladák ívlapokon, letisztázott formában) Ismeretlen kéz írása, Kanyaró kommentárjával és autográf javításaival. 3. lap.

235.1. A ballada eredeti lejegyzése Szász József kézírásában: MUEKvGyLtár 51. csomag.

Cseha CsehóPista bársony lovát nyergeli
Harminchárom komissarius komisszárus keresi
Szépen kérem komiszarius komisszárus urakot
Nem én loptam el a szilaj lovakot
Cseha Csehó pista bémegy az korcsomaba
Várja ottan korcsmárosné leánya
Korcsmarosne, ide halat adjon kend
Még a mellé czitromos bort tocsen kend
Szolgáloját strazsában allitsa kend
Ha zsandár jön hiradással legyen kend
Be futa a szolgálo nagy ijedve
Itten jönnek Mindjárt itt van kilencz zsandár fegyverbe
Cseha Pista fel űlt bársony lovara
Bé nyargal a küsmodi küs pusztaba
Lova lába megbotlek egy gödörbe
Ott lötték meg cseha Cseha Pistát fektibe fektébe
Cseha Csehó Pistát fel kotozék kocsira
S ugy kerdezek kérdezi, holvan az bársony lova
Csehó Pista, nem kell néked paripa,
Paripa lesz néked az akasztófa. [Kanyaró betoldása a két sor]
Jaj te leány babám mind csak erted szenvedek
Úgy szeretlek, rosszra vitt a szerelem.
Elmennek én ti nállatok egy este
Ha az a zsandár ablakodon nem lesne
Ott sem csálnék genge rozsám egyebet Nem csinálnék, gyenge rózsám, egyebet,
Bal vállodra hajtanám bús fejemet.
Gyenge vállod, piros orcád, kék szemed,
Az okozta akasztófán vesztemet. [Kanyaró betoldása az utolsó két sor]

H. n. Gyűjtő: Szász József, 1896. december.

235.2. Kanyaró Ferenc másolata (ceruzával írt piszkozat): MUEKvGyLtár 50. csomag. Erről
készült az idegen kéz másolata, melyet a főszövegben közlünk.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 748–749.)