Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Csapjátok meg a temetőt


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1956
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 247-249/72. sz.

Dallam



Szöveg

Kaszálómba van egy nyírfa,
S annak vagyan három ága,
S az alatt van három árva,
Három árva talpig gyászba.

Három árva talpig gyászba
Elindula hosszú útra,
Hosszú útra, szógálatra,
Hosszú útra, szógálatra.

„Hová mentek, három árva,
Hosszú útra, szógálatra?
Metek nektek aranyvesszőt,
Menjetek el temetőhöz.

Csapjátok meg a temetőt:
Keljen, keljen, édesanyánk,
Met elszakatt a gyászgúnyánk,
Met elszakadt a gyászgúnyánk!”

„Nem kelhetek, három árva,
Met béfogott a főd muha,
Nem kelhetek, három árva,
Met béfogott a főd muha.”

„Adja ide záros kóccsát,
Kócsoljuk ki koporsóját,
Csókoljuk meg kezit-lábát,
De főképpen két orcáját.

Keljen, keljen, édesanyánk,
Met elszakadt a gyászgúnyánk!”
„Nem kelhetek, gyermekeim,
Me béfogott a főd muha.

Menjetek el tik el haza,
Vagyan nektek mostohátok,
Aki gondot visel rátok,
Aki gondot visel rátok.

Mikor fejetek fősüli,
Gyenge hajatok kitépi,
Mikor fejért ad reátok,
Vérvel habzik a hátatok.”

„Anyánk es van, de mostoha,
Apánk es van, de ostoba.
Anyánk es van, de mostoha,
Apánk es van, de ostoba.

Panaszkodjuk fűnek-fának,
Panaszkodjuk idegennek,
A megmondja mindenkinek,
A megmondja mindenkinek.”

Jaj, Istenem, valahára
Viselj gondot az árvára,
Ne maradjon hányodásra,
Egyik ajtóról a másra!

Árva vagyok, nincs gyámolom,
Még a fődet es gyászolom.
Árva vagyok, nincs gyámolom,
Még a fődet es gyászolom.


Megjegyzés

A Mária-motívum miatt az ún. legenda-balladák közé utalt ballada rendkívül népes európai rokonsággal rendelkezik. A Máriától kapott vesszővel való temetőverés motívumában szoros német kapcsolatot, a halálból gyermekei gondozására visszajáró anya személyének beiktatásában meg északi, skandináv párhuzamokat emleget a kutatás. A Túl a vízen Tótországban kezdetű és a néhány rákövetkező szakasz alkalmasint panaszénekből tapadt a balladához. Krizánál (Vadr. 173.) például egy láthatóan különböző énekekből ötvöződött lírai darab első sora az itt közölt I—II. változat kezdősorával azonos. A balladát először Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le 1841—42-ben Klézsén. Némelyütt a balladás darab gyermekénekként jelentkezik (MNTára I, 599—600).

Domokos—Rajeczky I, 87. — Gragger 208—9. — Domokos, MM.3 282—6. — Ortutay, SzNb. 289—90. — Faragó—Jagamas 116—23. — Csanádi—Vargyas 502—6. — Leader 82—97. — Ortutay—Kriza 756—7.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)