Butyka Imre
Mátyus Klára, 61 éves
– Butyka Imre, mit gondoltál,
Mikor hazulról indultál?
– Én egyebet nem gondoltam,
Bánatos útnak indultam.
Három csendőr jött utánnam,
Mit akarnak, nem tudhattam.
A legelső fejbe üte,
A második megkötöze,
A harmadik szíven löve,
Így folya ki piros vérem.
134–138. A meggyilkolt csendőr (Butyka Imre). I–V.
A balladában megörökített esemény valamennyire ismert. Az egyik adatközlő így beszélte el a történetet: „Butyka Imre csendőr vót, a postát kísérte, pénzt vittek. Mentek ki a Kalandán (hegy Korond közelében), három tolvaj megtámadta őköt, Butykát megfogták, megölték. A Kalandán van eltemetve.”
Mindez 1888-ban történt: Faragó József épp nemrég közölte Butyka Imre síremlékének feliratát (Háromszéki népballadák. Buk. 1973. 535.). A 135. sz. Változat adatközlője gyermekkorában tanulta az éneket, tehát a századforduló éveiben már ismert lehetett. Ma már kevesen tudják. A 138. sz. Változatnak más a strófaszerkezete, ritmus ősi nyolcas, valószínű tehát, hogy a dallama is más lehetett. Az adatközlő már egyáltalán nem emlékszik az énekére. Érdekes tartalmi újdonsága is van ennek a balladaváltozatnak: itt nem a meggyilkolt a csendőr, hanem a három gyilkos. Meglehet, hogy eredetileg más történethez kapcsolódott, s csak később idomították a Butyka Imre köré csoportosuló eseményekhez. Az adatközlő semmi felvilágosítással nem szolgálhatott.
(Ráduly 1975: 187–188.)