Butyka Imre
Mátyus Csaba, 14 éves
Hallod, pajtás, hogy Kalandán mi történt:
Butyka Imrét más pénziér megölték.
Még Korondon hét órakor kávézott,
Nyóc órakor piros vére kiomlott.
Vérét vették, mint a fogolymadárnak,
Háromszéki Butyka Imre zsandárnak.
Butyka János, nyisd kapudot, kapudot,
Halva hozzák szép fiadot, fiadot.
De nem haza szállására, szállásra,
Korondi kaszárnyába, kaszárnyába.
Nagykorondi szép ifjúság, leányok,
Jobb kezemet nem emelem tirátok.
Kísérjetek ki a sírig virággal,
S fejemhez egy emléket állítsatok.
Írjátok rá: Butyka Imrének sírja,
Kit három rabló szállított a sírba.
134–138. A meggyilkolt csendőr (Butyka Imre). I–V.
A balladában megörökített esemény valamennyire ismert. Az egyik adatközlő így beszélte el a történetet: „Butyka Imre csendőr vót, a postát kísérte, pénzt vittek. Mentek ki a Kalandán (hegy Korond közelében), három tolvaj megtámadta őköt, Butykát megfogták, megölték. A Kalandán van eltemetve.”
Mindez 1888-ban történt: Faragó József épp nemrég közölte Butyka Imre síremlékének feliratát (Háromszéki népballadák. Buk. 1973. 535.). A 135. sz. Változat adatközlője gyermekkorában tanulta az éneket, tehát a századforduló éveiben már ismert lehetett. Ma már kevesen tudják. A 138. sz. Változatnak más a strófaszerkezete, ritmus ősi nyolcas, valószínű tehát, hogy a dallama is más lehetett. Az adatközlő már egyáltalán nem emlékszik az énekére. Érdekes tartalmi újdonsága is van ennek a balladaváltozatnak: itt nem a meggyilkolt a csendőr, hanem a három gyilkos. Meglehet, hogy eredetileg más történethez kapcsolódott, s csak később idomították a Butyka Imre köré csoportosuló eseményekhez. Az adatközlő semmi felvilágosítással nem szolgálhatott.
(Ráduly 1975: 187–188.)