Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Butyka Imre


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1970-04-12
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 149-150/134. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Mátyus Csaba, 14 éves



Szöveg

Hallod, pajtás, hogy Kalandán mi történt:
Butyka Imrét más pénziér megölték.
Még Korondon hét órakor kávézott,
Nyóc órakor piros vére kiomlott.

Vérét vették, mint a fogolymadárnak,
Háromszéki Butyka Imre zsandárnak.
Butyka János, nyisd kapudot, kapudot,
Halva hozzák szép fiadot, fiadot.

De nem haza szállására, szállásra,
Korondi kaszárnyába, kaszárnyába.
Nagykorondi szép ifjúság, leányok,
Jobb kezemet nem emelem tirátok.

Kísérjetek ki a sírig virággal,
S fejemhez egy emléket állítsatok.
Írjátok rá: Butyka Imrének sírja,
Kit három rabló szállított a sírba.



Megjegyzés

134–138. A meggyilkolt csendőr (Butyka Imre). I–V.

            A balladában megörökített esemény valamennyire ismert. Az egyik adatközlő így beszélte el a történetet: „Butyka Imre csendőr vót, a postát kísérte, pénzt vittek. Mentek ki a Kalandán (hegy Korond közelében), három tolvaj megtámadta őköt, Butykát megfogták, megölték. A Kalandán van eltemetve.”

            Mindez 1888-ban történt: Faragó József épp nemrég közölte Butyka Imre síremlékének feliratát (Háromszéki népballadák. Buk. 1973. 535.). A 135. sz. Változat adatközlője gyermekkorában tanulta az éneket, tehát a századforduló éveiben már ismert lehetett. Ma már kevesen tudják. A 138. sz. Változatnak más a strófaszerkezete, ritmus ősi nyolcas, valószínű tehát, hogy a dallama is más lehetett. Az adatközlő már egyáltalán nem emlékszik az énekére. Érdekes tartalmi újdonsága is van ennek a balladaváltozatnak: itt nem a meggyilkolt a csendőr, hanem a három gyilkos. Meglehet, hogy eredetileg más történethez kapcsolódott, s csak később idomították a Butyka Imre köré csoportosuló eseményekhez. Az adatközlő semmi felvilágosítással nem szolgálhatott.

(Ráduly 1975: 187–188.)