Búsul a magyar
Kéziratos énekeskönyv-töredékből
1. Búsul a magyar hona állapotján,
De rejti könnyeit, s nem panaszol sorsán.
Mint villámütött szírt, áll dacos hidegen,
Mintha seb se volna megroncsolt keblében.
2. A kegyenc népek: szász, oláh, rác, horvát,
Érdembért kérnek, mint kislelkű szolgák.
A szász Szászországot, az oláh Dáciát,
A rác Vajdaságot, a horvát Slaviát.
3. A magyar hallgat fészkéből kiverve,
Kardjához se nyúlhat, az is el van szedve.
S nézi az új osztályt Árpádnak ős honán,
Keserűn kacag fel, ajkába harapván.
4. A muszka pénzen vásárolt győzelem
Gyávák kezében nem tarthat végtelen.
S kik dúlják a hont, semmit se véve föl,
Utoléretnek még a végzés kezétől.
5. A nemzet lelke Kossuthba letéve,
A koronával más országba méne.
Véle ment Batthyáni, Dembinszki, Bem, Pertzel,
És még néhány ezer magyar bajnok s lengyel.
6. Eljönnek ők még Rákos szent terére,
A szabad népek sergétől kísérve;
Újból fölépítik az ősi magyar hont,
Mit árulás többé és ármány le nem ront.
Változat a múlt század elején elterjedt lengyeles dallamú elégiára: Búsul a lengyel
hona állapotján. Változatunk az ötvenes évek elejéről való.
(Kanyaró 2015: 373.)
186. Búsul a magyar (Abrudbánya)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50. csomag [Dalok az 1850/54-es időszakból] Kanyaró Ferenc kézírása.
186.1. Az ének eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 50. csomag (Kéziratos énekeskönyv-töredék, melyet Pálfi László Abrudbányáról vitt be Kanyaró Ferencnek 1905-ben. 8–10. lap)
Kanyaró pontosan másolta át a szöveget, mindössze egy szót változtatott meg a 3. versszak első sorában: A magyar hallgat fészkéből kitéve kiverve.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 724.)