Búsul a magyar
Költő Sámuel Világi Énekes Könyvéből
1. Búsul a magyar,
Siratja hazáját:
Eladta Görgei
Kinyíló rózsáját.
2. Kesereg Kossuth
És az egész nemzet
Zokogva kiáltják:
Oh, keserves végzet!
3. A magyar szabadság
Kinyíló bimbóját
Letörte Görgei
A nemzet jó sorát.
4. Kesereg Kossuth,
És az egész nemzet,
Zokogva kiáltja:
Oh keserves végzet!
5. Egy évi harc után
Oly sok szép testvérnek
Rablánc lett a díja
A hős magyar vérnek.
6. Kesereg Kossuth
És az egész nemzet
Mert Görgei fogott
A sátánnal kezet. ||
7. Bujdosik a magyar
Hegyeken, völgyeken,
Nem nyugszik magyar szív
Lánc közt, bilincseken.
8. Bujdosik Kossuth,
S a nemzet utána
Áldó imádságát
Zokogva kiáltja.
Búsul a lengyel/ Hona állapotján kezdetű régibb kesergő ének után szerezték. Kivált az első és második strófa feltűnően mutatja e hasonlatosságot.
Tanulságos példája e szép költemény, mint ölt magára a fokozódó honfi bánat, a szélesebb festést és epikai vonásokat mind inkább elhagyván, pusztán csak lírai alakot.
(Kanyaró 2015: 372.)
185. Búsul a magyar (Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 252–253. lap, 190. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
185.1. Az ének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 1128/A: 36–37. Költő Sámuel kézírása.
A magyar bú dala címmel leírt éneket Kanyaró változtatás nélkül másolta át millenniumi gyűjteménye számára. Nyilvánvalóan nem ragaszkodott Költő Sámuel szövegének betűhű átírásához, kijavította a nagyszámú helyesírási hibát, valamint Kossuth nevét, melyet Költő Sámuel következetesen Kosultnak írt hol kis-, hol nagy kezdőbetűvel.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 724.)