Búsul a lengyel hona állapotján
Névtelen kéziratos énekeskönyvből
1. Búsul a lengyel hona állapotján,
Mert Ponyotovszki nincsen a csatáján.
Kesereg a vajda és a szegén pórság,
Zokogva kiáltja: Ó, arany szabadság! ||
2. A német arany, ezüst után sóhajt,
A portugallus finum gyapjút óhajt,
A hiú francia csak hírért csatázik,
Egyedül a lengyel szabadságra vágyik.
3. A török szultán óhajtja szeráját,
A porosz büszkén nézi katonáját,
Az magyar jobb létért, az olosz[!] hitéért,
Egyedül a lengyel sóhajt szabadságért.
4. Vigad az magyar Erdély állapotján,
Mert Bém, a lengyel, vezényel csatáján.
Örvend az magyar, és az egész ország,
Örömmel kiáltja: éljen a szabadság!
5. Koszorút kötnénk tisztes homlokodra,
Ó, de szebb fűzér néked Osztrolenka.
S Európa tudja, hős Bém altábornagy,
Hogy te a szabadság felkent harcosa vagy.
6. Aranyat, ezüstet hogy adhatnánk néked,
Hiszen ez nagyon megszégyenítne téged.
Midőn szíved minden kincseknek hazája,
Benne lakván egész világ szabadsága.
7. Egy van mégis, amit tudunk adni néked,
S amit minden magyar szívesen tészen meg: ||
Vigyél ki magaddal rab hazád földére,
S száz halált osztunk a vérszopók fejére.
8. S ha, mert van Isten, győz karunk hatalma,
Meg lesz fizetve érdemünk jutalma.
Fent kiáltni fogja két hatalmas ország:
Éljen a lengyel s a magyar szabadság!
172. Búsul a lengyel hona állapotján (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1769: 278–280. Ismeretlen kéz írása.
Az éneknek ez a változata arra bizonyíték, hogy még a szabadságharc idején, Bem József hadi sikereinek hatása alatt kezdődött el a Búsul a lengyel aktualizálása, mely aztán Világos után teljesedik ki – mikor a magyar szabadságharc elbukásának fájdalmát szólaltatták meg általa.
A Búsul a lengyelnek ez a szövegváltozata nem köthető Bem egyik nevezetes győzelméhez sem, de egyértelműen Bem erdélyi sikereinek hatására keletkezett. Az ismert és megszokott első három strófával indul, ezeket követi az aktualizálás. Az öt versszakra terjedő kiegészítés kétségtelenül pennás ember alkotása, de egyértelműen jelzi a dal befogadásának és Bemhez kapcsolódásának erdélyi folyamatát. Tekintettel arra, hogy a szöveg Bemet két helyen is altábornagyként emlegeti, arra következtethetünk, hogy az aktualizált rész 1849. április harmadika, Bemnek altábornaggyá való kinevezése után keletkezett.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 720.)