Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Búsul a lengyel hona állapotján


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: ismeretlen
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 359-360/172. sz.
Forrás:

Névtelen kéziratos énekeskönyvből


Szöveg

1. Búsul a lengyel hona állapotján,
Mert Ponyotovszki nincsen a csatáján.
Kesereg a vajda és a szegén pórság,
Zokogva kiáltja: Ó, arany szabadság! ||

2. A német arany, ezüst után sóhajt,
A portugallus finum gyapjút óhajt,
A hiú francia csak hírért csatázik,
Egyedül a lengyel szabadságra vágyik.

3. A török szultán óhajtja szeráját,
A porosz büszkén nézi katonáját,
Az magyar jobb létért, az olosz[!] hitéért,
Egyedül a lengyel sóhajt szabadságért.

4. Vigad az magyar Erdély állapotján,
Mert Bém, a lengyel, vezényel csatáján.
Örvend az magyar, és az egész ország,
Örömmel kiáltja: éljen a szabadság!

5. Koszorút kötnénk tisztes homlokodra,
Ó, de szebb fűzér néked Osztrolenka.
S Európa tudja, hős Bém altábornagy,
Hogy te a szabadság felkent harcosa vagy.

6. Aranyat, ezüstet hogy adhatnánk néked,
Hiszen ez nagyon megszégyenítne téged.
Midőn szíved minden kincseknek hazája,
Benne lakván egész világ szabadsága.

7. Egy van mégis, amit tudunk adni néked,
S amit minden magyar szívesen tészen meg: ||
Vigyél ki magaddal rab hazád földére,
S száz halált osztunk a vérszopók fejére.

8. S ha, mert van Isten, győz karunk hatalma,
Meg lesz fizetve érdemünk jutalma.
Fent kiáltni fogja két hatalmas ország:
Éljen a lengyel s a magyar szabadság!



Megjegyzés

172. Búsul a lengyel hona állapotján (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1769: 278–280. Ismeretlen kéz írása.
 Az éneknek ez a változata arra bizonyíték, hogy még a szabadságharc idején, Bem József hadi sikereinek hatása alatt kezdődött el a Búsul a lengyel aktualizálása, mely aztán Világos után teljesedik ki – mikor a magyar szabadságharc elbukásának fájdalmát szólaltatták meg általa.
 A Búsul a lengyelnek ez a szövegváltozata nem köthető Bem egyik nevezetes győzelméhez sem, de egyértelműen Bem erdélyi sikereinek hatására keletkezett. Az ismert és megszokott első három strófával indul, ezeket követi az aktualizálás. Az öt versszakra terjedő kiegészítés kétségtelenül pennás ember alkotása, de egyértelműen jelzi a dal befogadásának és Bemhez kapcsolódásának erdélyi folyamatát. Tekintettel arra, hogy a szöveg Bemet két helyen is altábornagyként emlegeti, arra következtethetünk, hogy az aktualizált rész 1849. április harmadika, Bemnek altábornaggyá való kinevezése után keletkezett.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 720.)