Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

II. Betyár-, rab- és történeti énekek

Bús pajtás


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1857-11-14
Gyűjtés helye: Kisbún
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 364-365/176. sz.
Forrás:

Fodor István verseskönyvéből


Szöveg

1. Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás?
Mért sír egyik szemed jobban, mint a más?
És arcidon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna minden jó napod?

2. Sírok, pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó Isten kegyelme.
Világostól hozom a nagy bánatot,
Mert hazámnak ott mély sír ásatott.

3. A magyarnak nincs már többé hazája,
Elbujdoshat immár a nagyvilágba.
A temetés roppant volt és nagyszerű ||
Százezernél több volt ott a kesergő.

4. Mi, kik híven harcoltunk az hazáért,
Halni készek voltunk egy jobb jövőért,
Fegyverünket letettük a muszkának,
És engedtünk Görgei parancsának.

5. A nap épp akkor alkonyodott,
És az egész sík magyar föld vérbe volt.
Mintha sírt volna maga az Isten is,
Hogy nem maradt a földön egy magyar is.

6. És te, jóságos Isten, ezt elnézted,
És az hazát eltemetve engeded
Oly mély sírba, honnan nincs feltámadás,
Te is, pajtás, magadnak egy olyat áss.

7. Talán túl, a túlvilágba, mennyekbe
Lesz jutalmunk majdan ottan örökre.
Mi, kik hívek voltunk hazánkhoz
Szellemink idveztetni fognak.



Megjegyzés

176. Bús pajtás (Kisbún)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1211/II:22–23. Fodor István kézírása.
 A kisbúni változat az epikus ének alakulásának azt a stációját mutatja, amikor már újabb gondolatot (újabb strófát) nem tudnak hozzátenni az addigra kialakult szöveghez, vagy ha mégis megkísérlik, olyan strófát fűznek hozzá, mely sem tartalmában, sem formájában nem tud szervesülni az ének egészébe.
 A 19. század utolsó harmadában keletkezett kéziratos énekeskönyvek és az élő szájhagyományból feljegyzett szövegek arról tanúskodnak, hogy a világosi fegyverletétel döbbenetét megörökítő epikus ének állandósult egy hat- vagy hétstrófás stabil szerkezetben, és egységes, alig variálódó szövegként került feljegyzésre. Ezt igazolják a Kanyaró-hagyatékban található 19. századi feljegyzések.

176.1. További filológiai változatok a Kanyaró-hagyatékban:
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. H. n., é. n. gy. n. Lelőhely: AKKvár–MsU 1078: 37v–38/52. sz.
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. H. n. é. n. gy. n. Lelőhely: AKKvár–MsU 1236: 98v–99/5. sz.
• Bús Bapajtás[!] Görcz, 1886. július 12. Leírta Danguly Ferenc. Lelőhely: AKKvár–MsU 1150: számozatlan lapok a kötetbe helyezett külön füzetecskében.
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. Sepsikőröspatak, 1896. Gyűjtő: Baló Dénes V. o. t. Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 341.
• Honnan jössz te oly leverten bús pajtás. Tordatúr, Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Kéziratos énekes füzet, 14. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 722.)