Bús pajtás
Fodor István verseskönyvéből
1. Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás?
Mért sír egyik szemed jobban, mint a más?
És arcidon mért látni oly bánatot,
Mintha elmúlt volna minden jó napod?
2. Sírok, pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó Isten kegyelme.
Világostól hozom a nagy bánatot,
Mert hazámnak ott mély sír ásatott.
3. A magyarnak nincs már többé hazája,
Elbujdoshat immár a nagyvilágba.
A temetés roppant volt és nagyszerű ||
Százezernél több volt ott a kesergő.
4. Mi, kik híven harcoltunk az hazáért,
Halni készek voltunk egy jobb jövőért,
Fegyverünket letettük a muszkának,
És engedtünk Görgei parancsának.
5. A nap épp akkor alkonyodott,
És az egész sík magyar föld vérbe volt.
Mintha sírt volna maga az Isten is,
Hogy nem maradt a földön egy magyar is.
6. És te, jóságos Isten, ezt elnézted,
És az hazát eltemetve engeded
Oly mély sírba, honnan nincs feltámadás,
Te is, pajtás, magadnak egy olyat áss.
7. Talán túl, a túlvilágba, mennyekbe
Lesz jutalmunk majdan ottan örökre.
Mi, kik hívek voltunk hazánkhoz
Szellemink idveztetni fognak.
176. Bús pajtás (Kisbún)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1211/II:22–23. Fodor István kézírása.
A kisbúni változat az epikus ének alakulásának azt a stációját mutatja, amikor már újabb gondolatot (újabb strófát) nem tudnak hozzátenni az addigra kialakult szöveghez, vagy ha mégis megkísérlik, olyan strófát fűznek hozzá, mely sem tartalmában, sem formájában nem tud szervesülni az ének egészébe.
A 19. század utolsó harmadában keletkezett kéziratos énekeskönyvek és az élő szájhagyományból feljegyzett szövegek arról tanúskodnak, hogy a világosi fegyverletétel döbbenetét megörökítő epikus ének állandósult egy hat- vagy hétstrófás stabil szerkezetben, és egységes, alig variálódó szövegként került feljegyzésre. Ezt igazolják a Kanyaró-hagyatékban található 19. századi feljegyzések.
176.1. További filológiai változatok a Kanyaró-hagyatékban:
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. H. n., é. n. gy. n. Lelőhely: AKKvár–MsU 1078: 37v–38/52. sz.
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. H. n. é. n. gy. n. Lelőhely: AKKvár–MsU 1236: 98v–99/5. sz.
• Bús Bapajtás[!] Görcz, 1886. július 12. Leírta Danguly Ferenc. Lelőhely: AKKvár–MsU 1150: számozatlan lapok a kötetbe helyezett külön füzetecskében.
• Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás. Sepsikőröspatak, 1896. Gyűjtő: Baló Dénes V. o. t. Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 341.
• Honnan jössz te oly leverten bús pajtás. Tordatúr, Lelőhely: MUEKvGyLtár 40. csomag. Kéziratos énekes füzet, 14. sz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 722.)