Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Buksa János kedvese


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Szentgerice
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 485/291. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

(Töredék)

1. Buksa János, szép virágom
Érted lett az én halálom.
Ha nem jöttél nézésemre,
Gyere el temetésemre.

2. Kísérj ki a nyugalomba,
Az örökös nyugalomba.
Honnan nem térek meg soha,
Honnan nem térek meg soha.

3. Szentlászlói leánysereg,
Köszönöm, hogy kivittetek.
Szentlászlói legénysereg,
Köszönöm, hogy lődöztetek.



Megjegyzés

 Egy nyárádszentlászlói leány tragikus esetét adja elé e csak csonkán közölhetett ballada. A szerelmes lány megmérgezte magát hűtelen kedveséért, s itt halotti búcsúztató módjára vesz búcsút az élőktől. Hasonló felfogású székely balladát olvashatunk Arany–Gyulai: Népkölt. Gyűjt. I. 200–201. lapján.
 Ma is szokás, hogy lánybarátnéi viszik ki a temetőbe az elhunyt hajadon koporsóját, s a legények végtisztesség-tételül pisztollyal lövöldöznek sírja felett.

(Kanyaró 2015: 485.)

291. Buksa János kedvese (Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 151. lap, 99. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. Az eredeti lejegyzést nem találtuk meg.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 774.)