Búhangok
Kéziratos énekeskönyvből
1. Búsul a magyar hona állapotján,
Mert K[ossu]th Lajos nincsen a csatáján.
Kesereg a jobbágy és az egész ország,
Zokogva kiáltja: oda a sz[a]b[a]ds[á]g.
2. Századok óta jobb létért csatáztunk,
Hazánkért, királyért vérünkkel áldoztunk.
Jó magyar a király, hűségért jutalmaz,
Szabadság __ kötél _____ __ ___ ___hatja. ||
3. A büszke sasnak szárnyait elvágtuk,
A német császárt nagyba futni láttuk.
Hanem a legyőzött muszka fajhoz fordult,
Háromszázezernyi segítségért koldult.
4. Eljött a muszka, a magyar nem tágít[?]
Csak honárulásból vesztheti csatáit.
A magyar Görgeit átokkal sújthatja,
Mert Világosvárnál hazáját eladta.
5. Mostan a császár parancsolhat büszkén,
De azért az orosz áll a dolog élén.
Eljön még az idő, a nemzet feléled,
Súlyos bűneidért lakolsz, kutya német.
6. A szerbek büszkék, hogy van vojvodájuk,
Pedig a kutyáknak nincsen még hazájok.
A magyar vojvodát nem fog tűrni nyakán,
Míg egy magyar élend a nagyvilág hátán.
7. Jól tudja a császár, Vindisgrätz [!] ne szóljon[?] ||
Hogy mi volt a magyar Szolnokon, N____
Ez ifjú erő nem ismer még gátot,
Felfogja újonnan a szabadságharcot.
188. Búhangok (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1153: 27v–28–28v. Ismeretlen kéz írása. – Az amúgy is nehezen olvasható kézírásban gyakoriak a rövidítések, melyek még nehezebbé teszik a szöveg kibetűzését. A vers elején egy-két szót az eredetinek megfelelően rövidítve (és kiegészítve) közlünk, a továbbiakban minden külön jelzés nélkül kiírtuk a rövidített szavak teljes alakját.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 727.)