Bokorban eprésző kisleány ül

Kéziratos énekeskönyvből

1. Bokorban eprésző kisleány ül,
Csendes az ég alkonyán [m]inden felől.
Csakis egy kismadár zeng az ágon,
Aranyos lepke csüng a virágon.

2. – Gyönyörűn csicsergő kis madárkám,
Jer ide, közelébb, repülj hozzám!
Aranyos, szép szárnyú, hímes lepkém,
Jer ide, közelébb, repülj felém!

3. Amint a kislány ül, így sóhajtoz, ||
Megrezzen a fa, és ingadoz.
A madár elrepül messzi ágra,
A lepke átrebben más virágra.

4. – Féreg egye, rossz fa, gyökeredet,
Ragya pusztítsa el leveledet.
Elrepült madárkám, nincsen lepkém,
Gonosz fa, fölöttem mér rezzentél.

5. Ha valaki megfogná ez kis madárkát.
Neki adnám ezen kis telt kosárkát.
De aki megfogná mind a kettőt,
Meg tudnám szeretni szívemből őt.

6. Amint a kis _____ így epede,
Egy ifjú vadás[z] áll eleibe.
– Ó, ne epedj, anyád szűz z[s]engéje,
Erdőmnek legszebbik csemetéje.

7. Fogok én madárkát, hímes lepkét,
Csak amit fogadtál, azt megtennéd?
Csak amit fogadtál, megtennéd-é,
A vadászt szívedből szeretnéd-é? ||

8. A madárka híved úgy sem lenne,
Ha szerét tehetné, elrebbenne.
A lepke csapodár és változik,
Aranyos szárnyából kiköltözik.

9. – Fogjál, vadász, madárkát, hímes lepkét,
De azt, hogy szívemből szeretlek, nem tu____
Csak maradj, jó vadász, itt, e tanyán,
Megkérdem, mit mond rá édesanyám.

31. Bokorban eprésző kisleány ül (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1078/20–21/29. sz. – Ismeretlen kéz írása.

31.1. A románc eredeti feljegyzése a kéziratos énekeskönyvben:

1. Bokorban eprésző kisleány űl
Csendes azég alkonyány inden felől
Csakis egy kis madár zeng az ágon
Aranyos lepke csűng az virágon.

2. Győnyőrűn csícsergő kis madárkám
Jeríde közeléb repüj hozám
Aranyos szép szárnyu hímes lepkém
Jeríde közeléb repülj felém.

3. A mint a kis lány űl így sohajtoz ||
Megrezen afa és íngadoz
A madár elrepül meszi ágra
A lepke átreben más virágra.

4. Féreg egye roszfa győkeredet
Ragya puszticsa el leveledet
Elrepült madárkám nincsen lepkém
Gonosz fa fölötem mér rezentél.

5. Havalaki megfognáez kismadárt
Neki adnám ezen kis telt kosárkát
Deaki megfogná mínda ketőt
Megtudnám szeretni szívemből őt

6. Amint akis _____ így epede
Egy ifju vádás ál eleibe
One epedj anyád szűz zengéje[!]
Erdőm nek leg szebik csemetéje.

7. Fogokén madárkát himes lepkét
Csak amít fogadtál azt megtenéd
Csak amit fogadtál meg tenédé
A vadászt szívedböl szeretnédé ||

8. A madárka hived ugysemlene
Hoszerét tehetné elrebene.
A lepke csapodár és változik
Aranyos szárnyából kiköltözik.

9. Fogjál vadász madárkáthimes lepkét
Deazt hogy szívemből szeretlek nem tu___
Csak maradj jo vadász it etanyán
Meg kérdem mit mondrá édes anyám.

Az énekeskönyv összeállítója, valószínű, hallás után írta le a verset, mert nem szó-, hanem ütemhatárok mentén tagolta a verssorokat.
Úgy tűnik, a kétségtelenül műköltői eredetű románc nem volt túl ismert és népszerű a 19. század második felében, a Kanyaró Ferenc látókörébe került kéziratos énekeskönyvekben – forrásunk kivételével – nem fordul elő, s Kanyaró diákjai sem jegyezték fel az élő szájhagyományból. A románc mégis ott lappanghatott a falusi/kisvárosi értelmiség tudatában, mert, például, a 20. század ötvenes éveinek elején ennek a románcnak a ritmusára (ezt a románcot énekelve) mutatták be tornagyakorlataikat a kovásznai iskolások a tanévzáró ünnepségen.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 617-618.)