Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

II. Betyár-, rab- és történeti énekek » Betyárballada

Bogár Imre


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Torockó
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 411-412/226. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Zavaros a Tisza
Nem akar higgadni,
Mert a szegény Bogár Imre
Által akar menni.

2. Pénzt akar csinálni
Szilaj csikót lopni,
Az aradi nagyvásáron
El akarja adni.

3. - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - -
Elfogá őt a vármegye
Nem mehete rája.

4. Korcsmárosné, hallja!
Száz icce bort adna!
Hogy kínáljam a vármegyét
Hogy ne legyek rabja.

5. Huncut a vármegye,
Nem iszik belőle;
Mert a szegény Bogár Imre
Most van a kezébe’.

6. – Felhágék a székre,
Felnézék az égre:
Jaj istenem, betyárságom
Most jutott eszembe!



Megjegyzés

 A 3-ik strófából hiányzó két sorban hihetőleg az aradi vásárra nem mehetett el Bogár Imre. Az utolsó szak a börtönbeli rabot festi, akinek székre kell felállnia, hogy a börtön ablakán az égre fölnézhessen.
 1862-ben keletkezett a ballada, midőn Bogár Imrét Pesten felakasztották. Legszebb és legépebb változatát lásd Arany–Gyulai Népkölt. gyűjt. I. 221–222, 573. Vesd össze II. 53–54 és Hatszáz m. nemzeti dal 515.
 Marosvásárhelyről egy még a fennebb közöltnél is romlottabb válto- [ezt a megkezdett utalást kihúzta Kanyaró].

(Kanyaró 2015: 412.)

226. Bogár Imre (Torockó)
 Lelőhely: AKKvár–MsU 2293: 40. lap. Ismeretlen kéz írása. A balladatöredék után Kanyaró jegyezte be a gyűjtés helyét, mely után Kanyaró autográf jegyzete következik. Minden jel arra mutat, hogy Kanyaró ezt a szöveget is eredetileg fel akarta venni a millenniumi gyűjteménybe, de aztán meggondolta magát (L. a tordatúri változathoz fűzött 3. lábjegyzetet).
 A használhatatlannak ítélt marosvásárhelyi változat nem került elő a hagyatékból.
 Úgy tűnik, Kanyaró Ferenc félreértette a „felállott a székre” szövegfordulatot, többször is szóvá tette, hogy a balladahős azért áll fel a székre, hogy kiláthasson a börtönből a szabad égre. Feltehetően kivégzési technikáról van szó: az akasztásra ítéltet székre állították, s miután a kötelet a nyakába akasztották, lába alól kirúgták a széket.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 743–744.)