Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Bogár Imre


Gyűjtő: Csipkésné
Gyűjtés ideje: 1895/96. tanév, 1896 májusa előtt
Gyűjtés helye: Tordatúr
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 410-411/225. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

„Rosa diktálta a Lamojé”



Szöveg

1. Zavaros a Tisza
Nem akar tisztulni.
Ez a huncut Bojtár Imre1
Át akarna menni.

2. Át akarna menni,
Lovat akar lopni;
Debreceni nagyvásáron
El akarja adni.

3. El akarja adni,
Pénzt akar csinálni:
Azt a híres Dali Marcsát2
El akarja venni.

4. Nézz ki, Marcsa, nézz ki
Ablakod firhangján,
Hogy kísírik Bojtár Imrét
Aranyszín paripán.

5. Arany a kantárja,
Ezüst a zablája,
Az a huncut Bojtár Imre
Annak a gazdája.

6. Üt az óra délre,
Fél tizenkettőre:
– Én istenem, sok rablásim
Most jutnak eszembe!3



Megjegyzés

1. Bogár Imre

2. Duli Marcsát. Azonban e vidéken a Dali családnév ismeretesebb.

3. Még két romlottabb változata került kezemhez, egyik Torockóról, másik Marosvásárhelyről, miket nem érdemes közölni.

(Kanyaró 2015: 410-411.)

 

225. Bojtár Imre (Tordatúr)
Lelőhely: EA 2276: 221. lap, 162. sz.

225.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 18. csomag. Csipkésné írása. Töredékes kézirat, gyűjtési hely megnevezése nélkül. Kanyaró strófákra tagolta a szöveget, emiatt több helyen módosítania kellett rajta.

Zavaros a tisza vize
nem akar tisztulni ez a
hunczut Bojtár Imre átakarna
menni Át akarna menni lovat aka[!] lopni deb-
reczeni kecskeméti zöld nagy vásár-
on el akarja adni. El akarja adni
pénzt akar csinálni subát
akar venni megakar nösülni
azt a hires Dali Marcsát
el akarja venni. Nézz ki Mar-
csa nézz ki ablakod firhangjan
hogy kisirik Bojtár Imrét arany
szin paripán arany a kantár
ja ezüst a zablája Az a huncut Bojtár Imre
annak a gazdája.
Üt az óra délre fél tizenkettőre
kiátya a hohér Bojtár Imre
ájon fel a székre. föl tekint
az égre én istenem sok rablásim
Most jutnak eszembe.

 Itt a kézirat megszakad. A lap túloldalán üzenet: „Kedves fi am Árpád kűdem a Bibliát és az énekeket ___ ezeket Rosa diktálta a Lamojé és én úgy írtam ahogy monta mamád csokol” Ugyanott Kanyaró piros ceruzás bejegyzése: Túr Csipkésné
 A rövid üzenet bepillantást enged a gyűjtőmozgalom „konyhatitkaiba”: alkalmanként a diákok szülei is bekapcsolódtak a gyűjtőmunkába, s ahogy tudták, leírták a tudomásukra jutott balladák szövegét. A kollégista fi únak (feltehetően Csipkés Árpádnak, aki 1895 őszétől, harmadik gimnazista korától tanult Kolozsváron az unitárius kollégiumban) a biblia mellett „énekeket” küld az anyja: Bojtár Imrét és Solymosi Eszter balladájának töredékét (ez utóbbit lásd 359. sz. alatt a bűntényballadák között).

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 743–744.)