Bogár Imre
Zavaros a Tisza,
Nem akar tisztulni,
Ez a híres Bogár Imre
Átal akar menni.
Átal akar menni,
Csikót akar lopni,
Kecskeméti ződ vásárra
Pénzt akar csinálni.
„Kocsmárosné, hallja,
Száz icce bort adjon,
Kínáljam meg a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja!”
Huncfut a vármegye,
Nem iszik belőle,
Ez a híres Bogár Imre
Most van a kezibe.
„Láncot a zsiványra,
Kezire, lábára!”
Deli Marcsa, a babája,
Már hiába várja.
Nézz ki, Marcsa, nézz ki
Ablakod firhangján!
Most kísérik Bogár Imrét
Aranyszín paripán.
Arany a kantárja,
Ezüst a zablája,
Ez a híres Bogár Imre
Annak a gazdája.
Harangoznak délre,
Fél tizenkettőre,
Most kísérik Bogár Imrét
A vesztőhelyire.
Harangoznak délre,
Pont tizenkettőre,
Hóhér mondja: Bogár Imre,
Lépjen fel a székre.
Fellépett a székre,
Feltekint az égre.
„Jaj, Istenem, sok rablásim,
Most jutnak eszembe!”
A ballada főszereplője, Bogár Imre a múlt század közepe táján sokáig üldözött élő személy, rettegett betyár volt. Elfogták s 1862-ben akasztófán fejezte be életét. A nagyon elterjedt ballada szövege alkalmasint korábban kialakulhatott, és a betyárhős neve csak utóbb kerülhetett bele a változatokba. A gyűjteményünkbe iktatott válaszúti változat a ballada mezőségi elterjedésének bizonysága. A gyűjtő mezőségi helyszíni gyűjtőmunkája közben szinte minden ponton találkozott vele. Távolra jutását egy bukovinai székely változat bizonyítja.
Gragger 206. — Csanádi—Vargyas 528—9. — Ortutay—Kriza 771. — A bukovinai változatot l. Domokos, MM.3 269.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 637.)