Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Bogár Imre


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1956
Gyűjtés helye: Válaszút
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 429-430/139. sz.

Dallam



Szöveg

Zavaros a Tisza,
Nem akar tisztulni,
Ez a híres Bogár Imre
Átal akar menni.

Átal akar menni,
Csikót akar lopni,
Kecskeméti ződ vásárra
Pénzt akar csinálni.

„Kocsmárosné, hallja,
Száz icce bort adjon,
Kínáljam meg a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja!”
 
Huncfut a vármegye,
Nem iszik belőle,
Ez a híres Bogár Imre
Most van a kezibe.

„Láncot a zsiványra,
Kezire, lábára!”
Deli Marcsa, a babája,
Már hiába várja.

Nézz ki, Marcsa, nézz ki
Ablakod firhangján!
Most kísérik Bogár Imrét
Aranyszín paripán.

Arany a kantárja,
Ezüst a zablája,
Ez a híres Bogár Imre
Annak a gazdája.

Harangoznak délre,
Fél tizenkettőre,
Most kísérik Bogár Imrét
A vesztőhelyire.

Harangoznak délre,
Pont tizenkettőre,
Hóhér mondja: Bogár Imre,
Lépjen fel a székre.

Fellépett a székre,
Feltekint az égre.
„Jaj, Istenem, sok rablásim,
Most jutnak eszembe!”



Megjegyzés

A ballada főszereplője, Bogár Imre a múlt század közepe táján sokáig üldözött élő személy, rettegett betyár volt. Elfogták s 1862-ben akasztófán fejezte be életét. A nagyon elterjedt ballada szövege alkalmasint korábban kialakulhatott, és a betyárhős neve csak utóbb kerülhetett bele a változatokba. A gyűjteményünkbe iktatott válaszúti változat a ballada mezőségi elterjedésének bizonysága. A gyűjtő mezőségi helyszíni gyűjtőmunkája közben szinte minden ponton találkozott vele. Távolra jutását egy bukovinai székely változat bizonyítja.

Gragger 206. — Csanádi—Vargyas 528—9. — Ortutay—Kriza 771. — A bukovinai változatot l. Domokos, MM.3 269.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 637.)