Bodrogi Ferenczné

Siratozza magát a szėgény rab asszon:
„Ma hét esztendeje, têjes harmad napja,
Hogy estem rabságra, szörnyü nagy fogságra;
Hol húsomot értem, húsomot mėgöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók békák öttek;
Hol vérömöt értem, vérömöt mėgittam,
Karomból lábamból véröm sokszor szittam.

A ki neköm adná kinyerének héját,
Biz ez is mėglátná mėnnyeknek országát;
A ki neköm adná poharának vizét,
Az is mėgkóstôná a mėnnyország izét.”

Az ajtón hâgassa asszonság farajja:
Asszonyom, asszonyom, nagy tisztös asszonyom!
Valamit mondanék, ha mėg nem csapatna.

Siratozza magát a szėgény rab asszon:
„Ma két esztendeje, têjes harmad napja,
Hogy estem rabságra, szörnyű nagy fogságra;
Hol húsomot értem, húsomot mėgöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók békák öttek;
Hol vérömöt értem, vérömöt megittam,
Karomból lábamból véröm sokszor szittam.

A ki neköm adná kinyerének héját,
Biz az is mėglátná mėnnyeknek országát;
A ki neköm adná poharának vizét,
Az is mėgkóstôná a mėnnyország izét.” –
 
„Mintsem neki adnám kinyeremnek héját,
Inkább oda vetném küssebb komondornak,
Mintsem oda adnám poharamnak vizét,
Inkább mėgitatnám palotám fődivel;
Fogjátok, vigyétök a fővövő hejre.” –

„Várj kicsit, várj kicsit te nagyságos asszon!
Mett a halottnak is hármat harangoznak,
Hát árva fejemnek ėgyet sem konditnak?
Ki lėánya vótál te nagyságos asszon”? –

„Én vótam még eddig Bodrogi Ferenczé”!–

„Bizony ha te vótál Bodrogi Ferenczé,
Bizony én is vótam Bodrogi Ferenczné,
Bodrogi Ferenczné a te édös anyád”! –

„Jer bé mostan, mondom, jer bé, édösanyám,
Téjbe mėgföröszlek, vajjal mėgkenetlek”! –

Ne förössz ingömöt, ne keness ingömöt,
Mett eleget kentél sötét tömlöcömbe,
Istenöm, lėányom! neköd fizessön mėg.

Kádár Katát két változatban mutatom bé az irodalomnak s olvasó közönségnek; az első Kata nézetem szerint még a rendkívül mozgalmas s a vallási költészetre nézt is oly termékeny XVI-dik évszáz végin vagy a következő évszáz első felében termett „kápón-avirág” lehet, mely korba jórendin Bátori Bódizsár is tehető, mely történelmi nevet azonmelegibe, mint közszájon forgót, az ezt viselő főúrra való gondolás nélkül, csak úgy kapta fel a népdalnok s alkalmazta valamely megtörtént való eseményre. E balladákat legalább a hang, a forma és sok egyes vonás azonegy korszak terményéül tüntetik föl. ― A második Kata egyik később korbeli változata az elsőnek, szép „rozmarint szál” szintén a magyar népköltés kertjéből. Egy harmadik variánsnak is nyomában vagyok, mely néhány verstöredékből ítélve, legalább részletekben különbözni fog e két közlöttől. Az első még a forradalom előtt több évvel volt leirva egy fejér-nyikói jámbor székely atyafi szája után, de egypár hézagos verse miatt, mit csak későbbi időben sikerült kiegészítnem, mostanig nem jöhetett ki. Fiatalabb Kádár Katánkat Gálfi Sándor barátom födözte fel, akinek költői finom érzéke s művelt ízlésénél fogva az ily rejtőzködni szerető szépek kegyéhez juthatni különös szerencséje van. ― Bátori Bódizsár és Bodrogi Ferenczné a moldovai utazásáról ismert Ürmösi Sándor ur fürge kutatásának köszönhetők, aki többnemü közleményeivel járult e vállalathoz. Ez utóbb említett balladáknak több változatát még eddig minden fürkészésem után sem bírtam előkerítni, csak annyit tudok hallomás után, hogy Bodrogi Ferencznének tragicus szinhelye Marosszék egyik helysége lett volna. Most hát e székben puhatolódom valamely variáns után, mely „a szegén rab asszon” s „a nagyságos aszszon“ közti viszonynak homályos voltát egy kissé tisztábbra hozná.

(Kriza János 1863: 526.)