Bodrog partján
Dimény Mózesné Szabó Anna, 69 éves
1. Bodrog partján ültem én,
Egy szép napnak tünetén.
Túl kies Bodrog partján
Sír egy barna kisleány.
2. Bodrogparti kis leány!
Mért sírsz úgy a víz partján?
– Hogyne sírnék, bácsikám,
Mert elhagyott Jancsikám.
3. Tegnap egy szép est után
Vígan ment el csolnakán.
Oh ég! Mondd meg, mi érte,
Hogy még vissza nem tért ő?
4. Tán a habok közt veszett,
Habok martalékja lett?
Vagy itt hagyott engemet,
Megunta szerelmemet…
5. Nem volt még olyan este,
Mióta megszerete,
Hogy ő fel ne keresne.
Bármi későn jött haza.
Mégis meglátogata. ||
6. Bárha világom nem volt
Ablakon zörgetve szólt.
– Jó éjtszakát, rózsaszál!
Felőlem is álmodjál.
7. Nézd a Bodrog fullánkján¹
Jár egy halász csolnakján.
Szélként hajtja a habot,
Amint téged meglátott.
8. Az az! Az az, bácsikám!
Szerelmes kis Jancsikám!
… Túl kies Bodrog partján
Víg a barna kisleány.
1. Közepén
Műköltő művének látszik a 30-as évekből. Az öreg Szabó Anna asszony éneke után írta le Rédiger Ödön VII. o. tanuló. Az öreg nő még e két versszakot toldotta hozzá, melyek világosan más, régibb költeményből szakadtak az ő emlékezetében oda:
1. Udvarodon sétáltam,
Ablakodnál megálltam:
Zokogásid hallottam,
Jaj, de megszomorodtam!
2. Csukros szekfű, rózsaszál!
Igaz szívem érted fáj.
Míg a nap az égen jár,
Leszakasztani nem kár.
(Kanyaró 2015: 191.)
47. Bodrog partján (Szabéd )
Lelőhely: EA. 2276: 288–289. lap, 224. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
A műköltői eredet messze lerí e versről. Változatával kéziratos énekeskönyvekben sem találkoztunk. Számunkra azért érdekes ez a szöveg, mert rávilágít Dimény Mózesné minden ének/dallam iránti fogékonyságára: a folklorizálódásnak még csak halvány jelét sem mutató hosszú szöveget épp úgy megtanulta és megőrizte emlékezetében, mint a veretes klasszikus balladákat.
47.1. Rédiger Ödön eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtára 40. csomag (Rédiger Ödön szabédi gyűjtése, é. n. 5–6. lap).
Bodrog partján ültem én
Egy szép nyárnak tünetén
Tul kies Bodrog partján
Sir egy barna kisleány
Bodrog parti kisleány
Mért sirsz ugy a víz partján
Hogyne sirnék bácsikám
Mert elhagyott Jancsikám.
Tegnap egy szép alkotán [!] est után
Vigan ment a el csólnakán
Oh ég mond meg mi érte
Hogy még vissza nem tért tért ő
Tán az habok közt veszett
Halak martaléka martalékja lett.
Vagy itt hagyott örökre engemet
Meg unta szerelmemet.
Nem volt még olyan este
Miota megszerete ||
Hogy ő fel ne keresne
Bármi későn jött haza
Mégis meglátogata.
Bár ha világom nem volt
Ablakon zörgetve szolt
Jó étszakát éjtszakát rózsa szál
Felőlem is álmodjál
Nézd a maros[?] Bodrog fullánkján
Jön egy halász csónakján
Szélként hajtja a habot
A mint téged meglátott.
Az 3 az az bácsikám
Szerelmes kis Jancsikám
Tul kies Bodrog partján
Vig a barna kisleány
Udvarodon sétáltam [a következő 8 sort Kanyaró – amint maga is jelzi - elhagyta]
Ablakodnál meg álltam
Zokogásid hallottam
Jaj de meg szomorodtam
Csokros szegfű rózsa szál
Igaz szivem érted fáj
Míg a nap az égen jár
Leszakasztani nem kár.
47.2. Az ének nyomtatásban: KANYARÓ Ferenc –RÉDIGER Ödön –OLOSZ Katalin 2009: 78–
79/18. sz. és 167–168/18. sz.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 622-623.)