Boda Sándor

ismeretlen

1. Szomorú hír a faluban:
Boda Sándor halt az Oltba,
Szüleinek siralmára,
Egész falu fájdalmára.

2. Az Olt mellett többen voltak,
Barátjai ott állottak,
Rajta segítni nem tudtak;
Lehet, hogy nem is akartak.

3. Kisgyörgy Lajos úszni tudott,
Aki hozzá közel állott;
Neki kezet mégsem nyújta,
Hogy a vízből őt kihúzza.

4. Uzoni Pál kiáltotta,
Ő is egyik jó rokona:
– Segítsetek bár ti rajta,
Mert én nem mehetek oda!

5. Én is úszni nem tanultam,
Hogy segítenék én rajta,
Hogy ne haljon be az Oltba,
Szüleinek fájdalmára. ||

6. De ezt senki nem tette meg
Kisgyörgy volt a legközelebb.
A kezét sem érintette,
Hogy az életét megmentse.

7. Még mellőle félre szöke,
Hogy az éltét meg ne mentse;
Így a vízbe belé vesze,
Barátinak nézésére.

8. Gyávák voltak mindannyian,
Kik ott nézték csoportosan,
Hogy barátjok miként gázol,
Hogy a vízből szabaduljon.

9. De már vége életének,
Szenvedési véget értek.
A szép s jámbor legényecskét
Egész faluban szerették.

10. Boda Sándor te ki voltál,
Az életet vízben hagyád
Egy vasárnap délutánján,
Mint az Isten szabta reád.

11. Nincs a víznek rokincája1
Ez volt az Úr akaratja.
Amit kegyelméből ada,
Boda Sándor elfogadta. ||

12. Boda Sándor végbúcsúja,
Némán futott szét az Oltba ;
De a lelke azt susogja,
– Isten hozzád, édesapa!

13. De a lelke azt susogja:
– Isten hozzád, édesanya!
Sógora és testvérei
S valamennyi rokonai:
Áldás szálljon mind azokra!
Ez vala végső sóhaja.

1. Rakoncája: Nincs, ami a vizet megfékezhetné.

 Ilyen formán szokták székelyeink a vízbe fúltakat elbúcsúztatni az élettől és ismerősöktől. (Vesd össze Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. III. 36, 37, 39, 92 stb.) Ez a népballada legkezdetlegesebb alakja, mely pusztán csak történetet beszél el minden költői szépség nélkül. Fennebb közölt balladánkon is a népköltészet még csak most kezdhette meg átalakító és mindenható erejével újjá teremtő befolyását. De azért mégis szükségesnek tartottuk közölni, mert laza szerkezetével egy pillantást enged vetnünk az örökké munkás népköltés tanulságos titkaiba.

(Kanyaró 2015: 462.)

280. Boda Sándor (Bölön)
Lelőhelye: EA 2276: 335–337. lap, 265. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. Eredeti lejegyzése nem került elő.

280.1. Kanyaró Ferenc második másolata: MUEKvGyLtár 50. csomag.
 Az eredeti lejegyzés hiányában nem lehet megállapítani, hogy Kanyarónak melyik másolata áll közelebb az ismeretlen gyűjtő eredeti szövegéhez. A két másolat közötti gyakori eltérések arra engednek következtetni, hogy több helyen romlott vagy rossz verselésű szöveggel bajlódott Kanyaró (utal is arra, hogy a balladának nagyon kezdetleges formáját mutatja a szöveg), s ezeket a ritmikai vagy logikai döccenőket a két különböző időben készített két másolatában más-másképpen javította ki. Tekintettel arra, hogy az első három versszak szóról szóra megegyezik, csak a negyedik versszaktól vesszük számba az eltéréseket. Felső indexben ezúttal Kanyaró második másolatának eltéréseit jegyeztük be:

4. Uzoni Pál kiáltotta,
Ő is egyik jó rokona: ^{Mindig ő volt jó rokona}
– Segítsetek bár ti rajta,
Mert én nem mehetek oda!

5. Én is úszni nem tanultam,
Hogy segítenék én rajta,
Hogy ne haljon be az Oltba, ^{Hogy az Oltba be ne haljon}
Szüleinek fájdalmára. ||

6. De ezt senki nem tette meg
Kisgyörgy volt a legközelebb. ^{Hogy az éltét mentené meg}
A kezét sem érintette, ^{Kisgyörgy Lajos legközelebb}
Hogy az életét megmentse. ^{S a kezed se érintette.}

7. Még mellőle félre szöke,
Hogy az éltét meg ne mentse;
Igy a vízbe belé vesze,
Barátinak nézésére.

8. Gyávák voltak mindannyian,
Kik ott nézték csoportosan,
Hogy barátjok miként gázol, ^{mint küszködik}
Hogy a vízből szabaduljon.

9. De már vége életének
Szenvedési véget értek. ^{Nem mentek a mentésére}
A szép s jámbor legényecskét
Egész falúban szerették. ^{Egész falu mind szerette.}

10. Boda Sándor te ki voltál,
Az életet ^életed vízben hagyád
Egy vasárnap délutánján,
Mint az Isten szabta reád.

11. Nincs a víznek rokincája1
Ez volt az Úr akaratja.
A mit kegyelméből ada,
Boda Sándor elfogadta. || ^{Tám az Isten úgy akarta}

12. Boda Sándor végbúcsúja,
Némán futott szét az Oltba;
De a lelke azt susogja,
– Isten hozzád, édesapa! ^édesanya

13. De a lelke azt susogja:
– Isten hozzád, édesanya! ^édesapa
Sógora és testvérei ^{Testvérei és sógora}
S valamennyi rokonai:^{jó rokona}

14. Áldás szálljon mind azokra!
Ez vala végső sóhaja
^{Szegény jó Boda Sándornak,
Ki halottja lett az Oltnak.}

 A rokinca szónak a második másolatban némileg eltérő magyarázatát adta: „Rakonca – a szekér derekát fenntartó erősítés. A régi költők közt Beniczky emlegeti. (vö. rakoncátlan)”

280.2. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 392–394. lap. Ismeretlen kéz írása. A szöveg megegyezik Kanyaró második másolatával.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 762–763.)