Bíró Szép Anna
Fejér Andrásné Bali Virág, 73 éves
- Anyám, édesanyám, milyen álmot láttam,
Anyám, édesanyám, milyen álmot láttam:
Szeretőmről láttam, szeretőmről láttam,
Szeretőmről láttam, szeretőmről láttam.
Bíró Szép Annája kiáll a kapuba,
Bíró Szép Annája kiáll a kapuba,
Ott lássa, hogy jőnek három vitéz hajdú,
Ott lássa, hogy jőnek három vitéz hajdú.
- Jó reggelt, jó reggelt, három vitéz hajdú,
Jó reggelt, jó reggelt, három vitéz hajdú.
- Jó reggelt, jó reggelt, Bíró Szép Annája.
- Merre mendegeltek, három vitéz hajdú?
- Kidobolt városra, ki Magyarországra,
Kidobolt városra, ki Magyarországra.
- Leszek én es nektek, jaj, útitársatok,
Ha meg nem bántotok, s ha meg se gyaláztok.
- Jaj, mü meg nem bántsuk, meg sem es gyalázzuk,
Jaj, mü meg nem bántsuk, meg sem es gyalázzuk.
- Gyertek bé, gyertek bé, hérom vitéz hajdú,
Egyetek, igyatok, amíg felöltözöm.
Az aranyköntösit a nyakába veti,
Bíboris katrincát elejibe köti,
Tíz száz új forintját a zsebibe teszi,
Aranypálcikóját a kezibe veszi.
- Ettetek, ittatok, három vitéz hajdú,
Ettetek, ittatok, három vitéz hajdú,
Esküdjetek fel a csóré kardotokra,
Hogy meg sem gyaláztok, meg sem es bántotok.
- Jaj, mü meg nem bántjuk, meg sem es gyalázzuk,
Jaj, mü meg nem bántjuk, meg sem es gyalázzuk.
- Útnak indulhatunk, három vitéz hajdú,
Útnak indulhatunk, három vitéz hajdú.
A legnagyobb hajdú félúton azt mondá:
- Öljük meg, öljük meg Bíró Szép Annáját.
A legküsebb hajdú szóból azt feleli:
- Bíró Szép Annáját ne öljétek meg ti.
A legnagyobb hajdú nem hallgatott rejá,
Megölték, megölték Bíró Szép Annáját.
Tíz száz új forintját a zsebibe teszi,
Az aranyköntösit a nyakába veszi,
Aranypálcikóját a kezibe veszi,
Aranypálcikóját a kezibe veszi.
Félúti kocsmába bémenének hárman,
Félúti kocsmába bémenének hárman.
Anna szereteje a kocsmában sétál,
Anna szereteje a kocsmában sétál.
- Ugye, megöltétek Bíró Szép Annáját,
Ugye, megöltétek Bíró Szép Annáját?
A legküsebb hajdú szóból azt felelte:
- Bíró Szép Annáját én itt meg nem öltem.
Két nagyobbik hajdút helyben ő megfogta,
Hordóba dobolta, hordóba dobolta.
- Te legküsebb hajdú, mutasd nékem sírját,
Te legküsebb hajdú, mutasd nékem sírját.
Bíró Szép Annához oda es elmennek,
Anna szereteje a kardjába esett.
23–27. A hajdúktól meggyilkolt leány
A legritkább régi stílusú balladatípusaink közé tartozik. Az eddigi gyűjtésekből csak nyolc változatát ismertük, ezek egy aránylag szűk területről, Kolozs, Maros-Torda és Udvarhely megyékből kerültek elő (Vargyas 1976. II: 218). Sorukat 1976-ban Kallós Zoltán gyarapította több klézsei változattal, melyekből egy jelent meg négy újabban felfedezett háromszéki variánssal együtt egy kisebb közleményben (Pozsony 1980). Változatainak csoportját azóta egy újabb esztelneki variánssal sikerült gazdagítanom. A kötetben közölteken kívül még Zabolán, Kiskászonban és Nyújtódon élnek változatai.
A háromszéki változatokra jellemző a fogalmazás menetének, a balladai történés mozzanatainak megőrzése. Az itteni szövegek indítása eltér az eddig ismert változatok kezdő részétől. Feltűnő mindenekelőtt az, hogy a felső-háromszéki balladákban a hősnő és a hajdúk párbeszédében nem történik említés a távol lévő kedvesről, márpedig a ballada logikája szerint ez a mozzanat, vagyis az elutazás motivációja aligha hiányozhat a szövegből. Nem is hiányzik, csak más módon van jelen. A Fekete-ügy vidéki változatok mindegyike a szerelmes lány ébredésének motívumával kezdődik: a lány álmában meglátta távol lévő kedvesét, s azt mondja el édesanyjának. Az álom elmesélése után következik a hajdúk érkezése.
A balladával foglalkozó kutatók véleménye szerint a balladát középkori francia (vallon) telepesektől vette volna át a magyarság. Az összehasonlító-történeti kutatások számára még két mozzanatot kell kiemelnem a háromszéki szövegek kapcsán. A francia változatokban sem vesz részt a legkisebb hajdú a gyilkosságban; a hajdúk a kocsmajelenetben lepleződnek le a meggyalázott és meggyilkolt lány kedvese előtt. Ezek a motívumok az eddig közzétett magyar szövegekben nem voltak elég következetesen kidomborítva. A háromszéki balladavariánsok megerősíteni látszanak a kutatók által feltételezett francia–magyar kapcsolatot (Vargyas 1976. II: 212–220).
Ez a balladatípus is énekeseim passzív repertoárjához tartozik már. Tíz-húsz évvel ezelőtt még a halottvirrasztókon rendszeresen énekelték. Napjainkban csak a legtehetségesebb énekesek ajkán csendül fel egy-egy idősebb halott virrasztóján. Hosszú szövege, régies dallama miatt erősen ki van téve a széttöredezésnek és az elszíntelenedésnek.
(Pozsony 1984: 257–258.)