Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Bíró Szép Anna


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1978
Gyűjtés helye: Ozsdola
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 106-108/24. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Borcsa Anna, 43 éves és Deme Teréz Búza, 53 éves



Dallam



Szöveg

- Édesanyám, milyen álmot láttam:
Szeretőmet láttam, szeretőmet láttam.
Bíró Szép Annája kiáll a kapuba,
Bíró Szép Annája kiáll a kapuba.

Hát lássa, hogy ott jő három vitéz hajdú.
- Gyertek bé, gyertek bé, három vitéz hajdú.
Hova mentek tük el, három vitéz hajdú,
Hova mentek tük el, három vitéz hajdú?

- Kidobolt városra, ki Magyarországra,
Kidobolt városra, ki Magyarországra.
- Gyertek bé, igyatok, gyertek bé, egyetek,
Jaj, útitársatok én es lennék nektek,

Ha meg nem gyaláztok, ha meg nem gyilkoltok,
Ha meg nem gyaláztok, ha meg nem gyilkoltok.
- Se meg nem gyalázunk, se meg nem gyilkolunk,
Se meg nem gyalázunk, se meg nem gyilkolunk.

- Várjatok, várjatok, három vitéz hajdú,
Bíboros katrincám tegyem elejembe,
Bíboros katrincám tegyem elejembe,
Két karikagyűrűm húzzam az ujjomba.

Két karikagyűrűm húzzam az ujjomba,
Aranypálcikómot vegyem a kezembe.
Útnak indulhatunk, három vitéz hajdú,
Útnak indulhatunk, három vitéz hajdú.

Mennek, mengedélnek, három vitéz hajdú,
A legnagyobb hajdú szóból azt feleli:
- Öljük meg mü, öljük Bíró Szép Annáját,
Öljük meg mü, öljük Bíró Szép Annáját!

A legküsebb hajdú szóból azt feleli:
- Mire esküdtünk meg, három vitéz hajdú?
Se meg nem gyalázzuk, se meg nem gyilkoljuk,
Se meg nem gyalázzuk, se meg nem gyilkoljuk.

Mennek, mendegélnek, három vitéz hajdú,
Mennek, mendegélnek, három vitéz hajdú.
Eltalálnak, jaj, ők egy nagy burkós fához,
Eltalálnak, jaj, ők egy nagy burkós fához.

A legnagyobb hajdú szóból azt feleli,
A legnagyobb hajdú szóból azt feleli:
- Üljünk le, mü, üljünk, Bíró Szép Annája,
Üljünk le, mü, üljünk, Bíró Szép Annája.

Ott mán lepihennek nagy burkus fa alá,
Meggyilkolják, jaj, ők Bíró Szép Annáját.
- Menjünk, mendegéljünk, három vitéz hajdú,
Menjünk, mendegéljünk, három vitéz hajdú.

A legnagyobb hajdú szóból azt feleli:
- Menjünk bé, menjünk bé ebbe korcsomába.
A legkisebb hajdú szóból azt feleli:
- Ne menjünk bé mü, te három vitéz hajdú.

A legnagyobb hajdú szóból azt feleli:
- Menjünk bé, menjünk bé, három vitéz hajdú.
Igyatok, egyetek, három vitéz hajdú.
- Kocsmárosné asszony, csukja be az ajtót!

Ifjú kegyes vitéz szóból azt kérdezi,
Ifjú kegyes vitéz szóból azt kérdezi:
- Merre mendegéltek, három vitéz hajdú,
Bíró Szép Annáját hová tettétek el?

A legküsebb hajdú szóból azt feleli:
- Ingem ne bántsatok, ingem ne bántsatok,
Se meg nem gyaláztam, se meg nem gyilkoltam,
Se meg nem gyaláztam, se meg nem gyilkoltam.

- Meg tudná.-e nekem azt megmutogatni,
Hol van a halála Bíró Szép Annának?
- Hogyne tudnám sírját, vitéz uram, neki,
Jaj, meg én jó szívvel, jöjjön, menjünk ketten.

Mennek, mendegélnek, mennek, mendegélnek,
Mennek, mendegélnek, mennek, mendegélnek.
Megtalálják, jaj, ők Bíró Szép Annáját,
Megtalálják, jaj, ők Bíró Szép Annáját.

Ifjú kegyes vitéz elővette kardját,
Ifjú kegyes vitéz elővette kardját,
Azon percen ő ott szíven szúrta magát,
Amihelyt meglátta Bíró Szép Annáját.



Megjegyzés

23–27. A hajdúktól meggyilkolt leány

            A legritkább régi stílusú balladatípusaink közé tartozik. Az eddigi gyűjtésekből csak nyolc változatát ismertük, ezek egy aránylag szűk területről, Kolozs, Maros-Torda és Udvarhely megyékből kerültek elő (Vargyas 1976. II: 218). Sorukat 1976-ban Kallós Zoltán gyarapította több klézsei változattal, melyekből egy jelent meg négy újabban felfedezett háromszéki variánssal együtt egy kisebb közleményben (Pozsony 1980). Változatainak csoportját azóta egy újabb esztelneki variánssal sikerült gazdagítanom. A kötetben közölteken kívül még Zabolán, Kiskászonban és Nyújtódon élnek változatai.

            A háromszéki változatokra jellemző a fogalmazás menetének, a balladai történés mozzanatainak megőrzése. Az itteni szövegek indítása eltér az eddig ismert változatok kezdő részétől. Feltűnő mindenekelőtt az, hogy a felső-háromszéki balladákban a hősnő és a hajdúk párbeszédében nem történik említés a távol lévő kedvesről, márpedig a ballada logikája szerint ez a mozzanat, vagyis az elutazás motivációja aligha hiányozhat a szövegből. Nem is hiányzik, csak más módon van jelen. A Fekete-ügy vidéki változatok mindegyike a szerelmes lány ébredésének motívumával kezdődik: a lány álmában meglátta távol lévő kedvesét, s azt mondja el édesanyjának. Az álom elmesélése után következik a hajdúk érkezése.

            A balladával foglalkozó kutatók véleménye szerint a balladát középkori francia (vallon) telepesektől vette volna át a magyarság. Az összehasonlító-történeti kutatások számára még két mozzanatot kell kiemelnem a háromszéki szövegek kapcsán. A francia változatokban sem vesz részt a legkisebb hajdú a gyilkosságban; a hajdúk a kocsmajelenetben lepleződnek le a meggyalázott és meggyilkolt lány kedvese előtt. Ezek a motívumok az eddig közzétett magyar szövegekben nem voltak elég következetesen kidomborítva. A háromszéki balladavariánsok megerősíteni látszanak a kutatók által feltételezett francia–magyar kapcsolatot (Vargyas 1976. II: 212–220).

            Ez a balladatípus is énekeseim passzív repertoárjához tartozik már. Tíz-húsz évvel ezelőtt még a halottvirrasztókon rendszeresen énekelték. Napjainkban csak a legtehetségesebb énekesek ajkán csendül fel egy-egy idősebb halott virrasztóján. Hosszú szövege, régies dallama miatt erősen ki van téve a széttöredezésnek és az elszíntelenedésnek.

(Pozsony 1984: 257–258.)