Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Biró szép Anna
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
1882
Gyűjtés helye:
ismeretlen
Közlő:
Kriza János
Közlés ideje:
2013
Megjelenés helye:
Kriza János 2013: 110–112/9. sz.
Szöveg
Mögállnak mögállnak három hajdu legén,
Biró Jánosnénak kötött kapujába!
Oda leülének, ahajt kisétála
Aj Biró szép Anna s szóval így fölmondja:
Hova valók vagytok, három hajdu legén?
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén: ||
Aj bizon mi vagyunk mező-detrehemi,
Hát üsmeritök-e Biró[!] Benedököt, az én édösömöt?
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Üsmerük, üsmerjük kinyeres pajtásunk
Szóval igy felmondja aj Biró szép Anna:
Álljatok mög kissé hadd mönjek veletek,
Az én édösömhöz, Hajdu Benedökhöz.
Ahajt besétála aj Biró szép Anna,
A nyȧkába veté kamuka szoknyáját,
Elejibe köté selyöm karinczáját,
A fejire köté fekete fátyolát
A lábába huzá piros szép csidmáját.
Jobb zsebébe tevé háromszáz aranyát,
Bal zsebébe tevé háromszáz tallérát,
Az ujjába huzá tiz ez[!] arany gyürüt.
Szóval igy fölmondja az ő édes anyja:
Ne mönj el, ne mönj el édös szép leányom,
Mett bizon megölnek az hajdu legényök.
Bizon elmönyök én az én édösömhöz,
Hajdu Benedökhöz, az én édösömhöz.
El es elindula aj Biró szép Anna. –
Úgy mönnek-ugy mönnek három hajdu legén
Elhagyott utakon, felhagyott utakon.
Egyszer egy szép mezőn mikor mönnek vala,
Se szél nem fuvallék, se meg nem akada,
Még es végig hasadt selyöm karinczája.
Istenöm, Istenöm! szerelmes Istenöm!
Ma bételik rajtam édös anyám szava,
Mett bizon megölnek a hajdu legényök.
Szóval igy fölmondja aj Biró szép Anna:
Üljünk le, üljünk le három hajdu legén!
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Ne üljünk, ne üljünk, aj Biró szép Anna!
Ehejt elébb vagyon egy kis csitnye bokor, ||
Annak árnyékába nyugodjunk meg mü es.
Oda leülének, oda leülének.
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Öljük meg, öljük meg aj Biró szép Annát,
Szóval igy fölmondja küssebb hajdu legén:
Hadd jöjjön el velünk az ő édösihöz, Hajdu Benedökhöz.
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Ha őtöt nem öljük, megölünk tégedet.
Ingöm se öljetök, őtöt se öljétök!
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Bizon megöljük mü, bizon megöljük mü,
Aj Biró szép Annát! aj Biró szép Annát!
Szóval igy fölmondja aj Biró szép Anna:
A fejemön vagyon fekete fátyolom,
A lábamba vagyon piros patkós csidmám,
Tiz ujjomba vagyon tiz ez arany gyűrü,
Jobb zsebembe vagyon háromszáz aranyom,
Bal zsebembe vagyon háromszáz tallérom,
Azt es néktek adom, csak meg ne öljetök.
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Gyűrünk es elég van, pénzünk es elég van,
Bizon megölünk mü, bizon megölünk mü!
Szóval igy felmondja, aj Biró szép Anna:
El ne mocskoljatok, el ne röcsköljetök,
Egyszeri ütésbe szörnyü halált haljak.
Úgy megüté főbe nagyobb hajdu legén,
Mingyát Biró Anna szörnyü halált hala,
Őtöt es megfoszták sok szép gunyájától, –
Csutakkal s bokorral oda bétakarák.
Úgy mönnek, úgy mönnek három hajdu legén,
Egy kis fogadócskát ők es elérének,
Oda bémönének, s oda bémönének.
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Mérjed a bort, mérjed, küs korcsomárosné! ||
Ha kell, gunyát adunk, ha kell, pénzt es adunk.
Szóval igy felmondja küs korcsomárosné:
Hol kaptátok tü es azt a sok szép gunyát?
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Egy szép hugom megholt s annak a gunyája.
Szóval igy felmondja küssebb hajdu legén:
Megölték, megölték aj Biró szép Annát,
S annak a gunyája, s annak a gunyája.
Azon elé szökék Hajdu Benedök es.
Hol öltétek tü meg, hol öltétek tü meg
Az én édösömöt, aj Biró szép Annát?
Ő es megfogatá a két hajdu legént.
Gyere velem, gyere s mutasd meg én néköm:
Hol öltétek tü meg az én édösömöt,
Aj Biró szép Annát, az én édösömöt?
El es elindulnak, el es elmönének,
Meges meg érköztek hamar arra helyre.
Szóval igy felmondja aj Hajdu Benedök:
Te holtál érettem, s énis halok érted!
S mingyát ereszködék az élös kardjába
S mingyát szörnyü halált ő es ahajt hala.
Mögállnak mögállnak három hajdu legén,
Biró Jánosnénak kötött kapujába!
Oda leülének, ahajt kisétála
Aj Biró szép Anna s szóval így fölmondja:
Hova valók vagytok, három hajdu legén?
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén: ||
Aj bizon mi vagyunk mező-detrehemi,
Hát üsmeritök-e Biró[!] Benedököt, az én édösömöt?
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Üsmerük, üsmerjük kinyeres pajtásunk
Szóval igy felmondja aj Biró szép Anna:
Álljatok mög kissé hadd mönjek veletek,
Az én édösömhöz, Hajdu Benedökhöz.
Ahajt besétála aj Biró szép Anna,
A nyȧkába veté kamuka szoknyáját,
Elejibe köté selyöm karinczáját,
A fejire köté fekete fátyolát
A lábába huzá piros szép csidmáját.
Jobb zsebébe tevé háromszáz aranyát,
Bal zsebébe tevé háromszáz tallérát,
Az ujjába huzá tiz ez[!] arany gyürüt.
Szóval igy fölmondja az ő édes anyja:
Ne mönj el, ne mönj el édös szép leányom,
Mett bizon megölnek az hajdu legényök.
Bizon elmönyök én az én édösömhöz,
Hajdu Benedökhöz, az én édösömhöz.
El es elindula aj Biró szép Anna. –
Úgy mönnek-ugy mönnek három hajdu legén
Elhagyott utakon, felhagyott utakon.
Egyszer egy szép mezőn mikor mönnek vala,
Se szél nem fuvallék, se meg nem akada,
Még es végig hasadt selyöm karinczája.
Istenöm, Istenöm! szerelmes Istenöm!
Ma bételik rajtam édös anyám szava,
Mett bizon megölnek a hajdu legényök.
Szóval igy fölmondja aj Biró szép Anna:
Üljünk le, üljünk le három hajdu legén!
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Ne üljünk, ne üljünk, aj Biró szép Anna!
Ehejt elébb vagyon egy kis csitnye bokor, ||
Annak árnyékába nyugodjunk meg mü es.
Oda leülének, oda leülének.
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Öljük meg, öljük meg aj Biró szép Annát,
Szóval igy fölmondja küssebb hajdu legén:
Hadd jöjjön el velünk az ő édösihöz, Hajdu Benedökhöz.
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Ha őtöt nem öljük, megölünk tégedet.
Ingöm se öljetök, őtöt se öljétök!
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Bizon megöljük mü, bizon megöljük mü,
Aj Biró szép Annát! aj Biró szép Annát!
Szóval igy fölmondja aj Biró szép Anna:
A fejemön vagyon fekete fátyolom,
A lábamba vagyon piros patkós csidmám,
Tiz ujjomba vagyon tiz ez arany gyűrü,
Jobb zsebembe vagyon háromszáz aranyom,
Bal zsebembe vagyon háromszáz tallérom,
Azt es néktek adom, csak meg ne öljetök.
Szóval igy fölmondja nagyobb hajdu legén:
Gyűrünk es elég van, pénzünk es elég van,
Bizon megölünk mü, bizon megölünk mü!
Szóval igy felmondja, aj Biró szép Anna:
El ne mocskoljatok, el ne röcsköljetök,
Egyszeri ütésbe szörnyü halált haljak.
Úgy megüté főbe nagyobb hajdu legén,
Mingyát Biró Anna szörnyü halált hala,
Őtöt es megfoszták sok szép gunyájától, –
Csutakkal s bokorral oda bétakarák.
Úgy mönnek, úgy mönnek három hajdu legén,
Egy kis fogadócskát ők es elérének,
Oda bémönének, s oda bémönének.
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Mérjed a bort, mérjed, küs korcsomárosné! ||
Ha kell, gunyát adunk, ha kell, pénzt es adunk.
Szóval igy felmondja küs korcsomárosné:
Hol kaptátok tü es azt a sok szép gunyát?
Szóval igy felmondja nagyobb hajdu legén:
Egy szép hugom megholt s annak a gunyája.
Szóval igy felmondja küssebb hajdu legén:
Megölték, megölték aj Biró szép Annát,
S annak a gunyája, s annak a gunyája.
Azon elé szökék Hajdu Benedök es.
Hol öltétek tü meg, hol öltétek tü meg
Az én édösömöt, aj Biró szép Annát?
Ő es megfogatá a két hajdu legént.
Gyere velem, gyere s mutasd meg én néköm:
Hol öltétek tü meg az én édösömöt,
Aj Biró szép Annát, az én édösömöt?
El es elindulnak, el es elmönének,
Meges meg érköztek hamar arra helyre.
Szóval igy felmondja aj Hajdu Benedök:
Te holtál érettem, s énis halok érted!
S mingyát ereszködék az élös kardjába
S mingyát szörnyü halált ő es ahajt hala.
Megjegyzés
MNGY III. 1882: 22–25/13. sz. – Gyulai Pál forrását nem ismerjük. – Ua. in SZNGY I. 1956: 63–67/28. sz. H. n., é. n. gy. n.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 620.)