I. Régi balladák » A hajdúkkal útnak induló leány

Gyűjtő: ismeretlen

Gyűjtés ideje: 1864

Gyűjtés helye: ismeretlen

Közlő: Kriza János

Közlés ideje: 2013

Megjelenés helye: Kriza János 2013: 105–107/7. sz.

Szöveg

Aj Biró szép Anna
Ablakba ül vala
Himit varja vala fekete sejemvel
Hȏ sejme nem érte
Könyveivê tötte,
S ő ės kitekinte ecce az ablákán
Hát ott sétal vala három hajdu legén.
Szóval fė felelé Aj biró szép Anna,
Hova valók vattok három hajdu legén
Aj bizon mü vagyunk mező madarasi.
Hallottátok hirit azén édėsėmnek?
Azén édėsėmnek Hajdu Benedeknek.
Haj bizon hallottuk s igėn jó bárátunk
Igėn jó bárátunk s kinyėrės pajtásunk.
Szóvâ fė felelé Haj biró szép Anna
Ha tü nem bánnátok s ha tü ákárnátok
Énės e mėnnék az én édėsėmhėz
Azén édesėmhėz Hajdu Benedėkhėz
Szóva fė felelé nagyobb Hajdu legén
Jaj de hogy nem bánjuk, igenės akarjuk
Mingyár fė őtözék Haj biró szép Anna,
Nyakába veté a szép sejėm szoknyáját
S elejibe tette fátyol karincáját
Tiz ujjába huzta tiz arany gyürüjit
Jobb felő zsebibe 300 aranyát
Bal felő zsebibe 300 forintját
Se szél nem fuvintá sem ág nem csapintá
Mégės êhasada fátyól karincája: ||
Szóva fė felele az ő édös annya
Ne ménny ê, ne mėnny ê Haj biró szép Anna
Met nem lėsz szėrėncsės a te utazásod
Mégės csak e möne Haj biró szép Anna
Őkės mėnnek vala rėngetėg havason
Rėngetėg havason, rėngetėg erdőkön
Szóva fė felelé Haj biró szép Anna
Jaj én ugy ihátnám, hogy szinte mėghalok
Szóva fė felelé nagyobb hajdu legény,
Várj kicsit nem sokat Haj biró szép Anna
Mėnnyuk e mėnnyük e rozsa mezejibe
Rózsa mezejibe rózsa bokor álá.
Mind addig mėnének mig oda érének
S őkės le ülének rózsa bokor álá
Szóva fė felelé Haj biró Szép Anna
Hogy én ugyàlhàtnám, hogy szinte mėg halok
Ha tü nem bánnátok, s ha tü ákàrnátok
Ė csėppėt alunnám rózsa bokor alatt
Szóvâ fė felête nagyobb hajdu legény
Jaj de hogy nem bánnyuk, igen ės akarjuk
Ő ės elaluvék rózsabokor alatt
Avâ fė felelé nagyobb hajdu legény,
Öjük meg, öjük meg Haj biró szép Ánnát
Szóvâ fė felelé küssebb hajdu legény,
Ne őjük meg szėgént, haggyuk meg életét
hadd jön ê velünk
Szóva fė felelé nagyobb hajdu legény
Ha őt mėg nem őjük, öjünk meg tégėdėt ||
Mégės csak mėg ölék Haj biró szép Annát
Rólla ės le vėvék dárága gunyáját
Őkės mėnnek vala rėngetėg havason
Távûró még látták Hajdu Benedėkėt
Szóva fė felelé Hajdu Benedėk
Hova valók vadtok három hajdu legén
Aj bizon mü vagyunk mező madarasi
Háttü hô káptátok dárága gunyákot
Szóva fė felelé nagyobb hajdu legén
Haj bizon mü kaptuk Barassó piáccán,
Barassó piáccán kótyavetyén kaptuk
Szóva fė felelé Hajdu Benedėk ės
Hazuttok, hazuttok, met én jól ismerėm
Fėl ütte a kárgyát, s belé ereszkėdėtt.

Megjegyzés

Kéziratból: EA 10731/1–3. – Ua. Kriza János 1864c  (Az Ország Tükre)¸ MNGY III. 1882: 20–22/12. sz.; SZNGY I. 1956: 61–63/27. sz.

A ballada leírója valamiképpen jelezni kívánta a szóvégi l és r hangok elhagyása következtében megnyúlt magánhangzókat. E hangtani jelenség jelölésére azt a megoldást választotta (de nem következetesen) hogy a kérdéses szavak után valamiféle jelet tett, amit pontnak is, de igen rövid vonalkának is lehet nézni. Néhol a kérdéses magánhangzó fölé pontot tett. Az e betűs szavak esetében ilyenkor kérdésessé vált, hogy a nyúlást jelzi-e a ponttal, vagy a rövid zárt ė jelölésére használja. Az ilyen helyzetekben mi is pontot tettünk az e betű fölé. A kéziratban a rövid illabiális á jelölése sem következetes. Többnyire az ábécé normál á betűjét használja, amit mi is követtünk másolatunkban. Néhol azonban pontot tesz az a betű fölé. Ezeket a helyeket a Kriza János által használt balra dűlő ékezettel ellátott a betűvel jelöltük (à).  Másolatunkban egyébként is a korabeli, Kriza által használt diakritikus mellékjeleket használtuk: egy pontos ė jelöli a rövid zárt e-t, a magánhangzó fölé tett háztetővel (â, ê, ô, û) jelöltük a szóvégi mássalhangzó elhagyása következtében megnyúlt magánhangzót.

A kézirat olyan gyűjtőtől/leírótól származik, aki ismerte a diakritikus mellékjeleket és rögzíteni tudta a nyelvjárási sajátosságokat. Ilyen vonatkozásban mindenek előtt Kriza János és Marosi Gergely jöhet számításba. Gáspár Jolán Andrea grafológus megállapítása szerint azonban a kézírás nem egyezik sem Kriza János, sem Marosi Gergely kézírásával. Hasonlóképpen nem köthető Gálffy Sándorhoz sem a ballada kézirata.

A kéziratba más kéz néhány helyen belejavított – helyesírási hibákat javított ki. Ezeket nem vettük figyelembe.

A balladát 1864 októberében Kriza János köznyelvi változatban és helyesírással közzé tette Az Ország Tükrében (Kriza János 1864c), mellőzve mind a diakritikus mellékjeleket, mind pedig az egyéb nyelvjárási jelenségek feltüntetését; a szöveget több, különböző hosszúságú szakaszra tagolta. A balladát Gyulai Pál is felvette az MNGY harmadik kötetébe. Gyulai – úgy tűnik – nem a publikált változatot használta, hanem a kéziratból közölte a szöveget (a kézirat ötödik sorában szereplő tötte=’töltötte’ ige, melyet Kriza a nyomtatott szövegben tódtá-ra változtatott, az MNGY-ben is megvan), de ő is lemondott a diakritikus mellékjelek használatáról. A Gyulai által létrehozott filológiai változat furcsa átmenetet képez a köznyelvi átírás és bizonyos – kitalált – nyelvjárási jelenségek megjelenítése között. A köznyelven közölt szövegbe Gyulai ö-ző nyelvjárásra utaló szóalakokat vegyít azokon a helyeken, hol a kézíratban zárt ė szerepel. Eljárásával azt sugallja, mintha udvarhelyszéki változattal lenne dolgunk. A balladához írt jegyzetéből ítélve (MNGY III. 1882: 432) azonban a tötte szót Gyulai a tette ige ö-ző alakjának hitte, s talán ez indíthatta arra, hogy az ė-vel jelzett zárt e hangokat ö-re cserélje. Gyulai megtartotta a kézirat balladájának tagolatlanságát. Ugyanez nem mondható el az SZNGY-ben közölt változatról, melyet Gergely Pál – jóllehet az MNGY alapján közölte a szöveget ­– két vagy három helyen megszakított.

A Bíró szép Anna balladájának ez a változata ­– kézirata és közölt filológiai variánsai – jól példázzák a 19. századi gyűjtők/közlők szövegalakítási eljárásait. A kor általános gyakorlatát jóval meghaladó, a nyelvjárási jelenségeket aprólékosan rögzítő feljegyzéssel sem Kriza János, sem Gyulai Pál nem tudott mit kezdeni. Kriza a lap olvasó közönségére való tekintettel kénytelen lemondani a kéziratban megjelenített hangtani-nyelvjárási sajátosságok reprodukálásáról, számára akkor – 1864 őszén, nem sokkal a Vadrózsapör csatazajának elülése után – fontosabb volt minél több népballadát nyilvánosságra hozni, mint az, hogy pontos képet nyújtson az adott ballada énekesének/elmondójának nyelvjárásáról. Gyulai pedig eleve irodalomesztétikai szempontok szerint alkotta meg a népköltési gyűjtemény köteteit, a nyelvjárási jelenségek érzékeltetéséből csupán annyit tekintett elfogadhatónak, amennyit a köznyelvi ábécé betűivel megjeleníthetett. 

Tekintettel arra, hogy a Kriza-anyagban, de általában a 19. századi gyűjtések esetében ritkán nyílik lehetőség arra, hogy nyomon követhessük a szövegalakítás mozzanatait a lejegyzéstől a közlés(ek)ig, az alábbiakban összevetjük a három filológiai változatot oly módon, hogy a ballada minden sorának három változatát egymás alatt közöljük. Első helyen – félkövér betűkkel – a kézirat sorait hozzuk, ezt követi normál betűkkel a Kriza által 1864-ben közzétett szöveg, alatta pedig dűlt betűkkel a MNGY-ben megjelent Gyulai-féle változat.

 

Aj Biró szép Anna

Ablakba’ ül vala

Haj Biró Szép Anna ablakba’ ül vala,

Aj Biró szép Anna ablakba ül vala,

Himit varja vala fekete sejemvel

Hímit varja vala fekete selyemmel,

Himit varja vala fekete selyemmel,

Hȏ sejme nem érte

Könyveivê tötte,

Hol selyme nem érte, könyveivel tódta

Hol selyme nem érte, könnyeivel tötte,

S ő ės kitekinte ecce az ablákán

Ő is kitekinte egyszer az ablakán,

De ki es tekinte egyszer az ablakán.

Hát ott sétal vala három hajdu legén.

Hát ott sétál vala három hajdu legény.

Hát ott sétál vala három hajdu legén;

Szóval fė felelé  Aj biró szép Anna,

Szóval fel felelé haj Biró Szép Anna:

Szóval felfelelé aj Biró szép Anna:

Hova valók vattok három hajdu legén

Hova valók vagytok három hajdu legény! –

„Hova valók vagytok három hajdu legén?”

Aj bizon mü vagyunk mező madarasi.

Haj bizon mü vagyunk mező-madarasi. –

„Aj bizon mi vagyunk mező-madarasi”

Hallottátok hirit azén édėsėmnek?

Hallottátok hírit az én édesemnek,

Hallottátok hirit az én édösömnek,

Azén édėsėmnek Hajdu Benedeknek.

Az én édesemnek, Hajdu Benedeknek?

Az én édösömnek, Hajdu Benedöknek?

Haj bizon hallottuk s igėn jó bárátunk

Haj bizon hallottuk, igen jó barátunk,

„Aj bizon hallottuk, igen jó barátunk,

Igėn jó bárátunk s kinyėrės pajtásunk.

Igen jó barátunk s kenyeres pajtásunk. –

Igen jó barátunk s kinyeres pajtásunk.”

Szóvâ fė felelé Haj biró szép Anna

Szóval fel felelé haj Biró Szép Anna:

Szóval felfelelé aj Biró szép Anna: ||

Ha tü nem bánnátok s ha tü ákárnátok

Ha tü nem bánnátok, s ha tü akarnátok,

„Ha tü nem bánnátok s ha tü akarnátok,

Énės e mėnnék az én édėsėmhėz

Hát én is elmennékaz én édesemhez,

Magam es elmennék az én édösömhöz,

Azén édesėmhėz Hajdu Benedėkhėz

Az én édesemhez Hajdu Benedekhez. –

Az én édösömhöz, Hajdu Benedökhöz.”

Szóva fė felelé nagyobb Hajdu legén

Szóval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Szóval felfelelé nagyobb hajdu legén:

Jaj de hogy nem bánjuk, igenės akarjuk

Jaj dehogy nem bánjuk, igen is akarjuk. –

„Jaj de hogy nem bánjuk, igen is akarjuk”

Mingyár fė őtözék Haj biró szép Anna,

Mindgyá’ felöltözék haj Biró Szép Anna,

Mindjár’ felőtözik aj Biró szép Anna:

Nyakába veté a szép sejėm szoknyáját

Nyakába veté a szép selyem szoknyáját,

Nyakába veté a szép selyem szoknyáját,

S elejibe tette fátyol karincáját

S elejibe tette fátyol karincáját,

Eleibe tette fátyol karinczáját,

Tiz ujjába huzta tiz arany gyürüjit

Tiz ujjába huzta tiz arany gyűrüjit,

Tiz ujjába huzta tiz arany gyürüjét,

Jobb felő zsebibe 3oo aranyát

Jobb felől zsebibe háromszáz aranyját,

Jobb felől zsebibe háromszáz aranyát,

Bal felő zsebibe 300 forintját

Bal felől zsebibe háromszáz forintját.

Bal felől zsebibe három száz forintját.

Se szél nem fuvintá sem ág nem csapintá

Se szél nem fuvintá, sem ág nem csapintá,

Se szél nem fuvinta, se ág nem csapinta,

Mégės êhasada fátyól karincája: ||

Mégis elhasada fátyol karincája.

Még is elhasada fátyol karinczája.

Szóva fė felele az ő édös annya

Szóval fel felelé az ő édes anyja:

Szóval felfelelé az ő édes anyja:

Ne ménny ê, ne mėnny ê Haj biró szép Anna

Ne menj el, ne menj el haj Biró Szép Anna!

„Ne menj el, ne menj el én édes leányom,

Met nem lėsz szėrėncsės a te utazásod

Mert nem lesz szerencsés a te utazásod

Mert nem lösz szöröncsés a te utazásod.”

Mégės csak e möne Haj biró szép Anna

Mégis csak elmene haj Biró Szép Anna.

Mégis csak elmöne aj Biró szép Anna,

Őkės mėnnek vala rėngetėg havason

Ők is mennek vala rengeteg havason,

Ők is mönnek vala röngetög havason,

Rėngetėg havason, rėngetėg erdőkön

Rengeteg havason, rengeteg erdőkön.

Röngetög havason, röngeteg[!] erdőkön

Szóva fė felelé Haj biró szép Anna

Szóval fel felelé haj Biró Szép Anna:

Szóval fölfelelé aj Biró szép Anna:

Jaj én ugy ihatnám, hogy szinte mėghalok

Jaj én ugy ihatnám, hogy szinte meghalok. –

„Jaj én úgy ihatnám, hogy szinte meghalok!”

Szóva fė felelé nagyobb hajdu legény,

Szóval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén:

Várj kicsit nem sokat Hajbiró szép Anna

Várj kicsit nem sokat haj Biró Szép Anna!

„Várj kicsit, nem sokat aj Biró szép Anna!

Mėnnyu’k e mėnnyü’k e rozsa mezejibe

Menjünk el, menjünk el rózsa-mezejibe

Elmegyünk, elmegyünk rózsa mezejibe,

Rózsa mezejibe rózsa bokor álá.

Rózsa mezejibe rózsabokor alá. –

Rózsa mezejibe, rózsabokor alá.”

Mind addig mėnének mig oda érének

Mindaddig menének, míg oda érének,

Mindaddig menének, mig oda érének,

S őkės le ülének rózsa bokor álá

S ők is leülének rózsabokor alá.

S ők es leülének rózsabokor alá.

Szóva fė felelé Haj biró Szép Anna

Szóval fel felelé haj Biró Szép Anna:

Szóval fölfelelé aj Biró szép Anna:

Hogy én ugyàlhàtnám, hogy szinte mėg halok

Jaj én ugy alhatnám, hogy szinte meghalok,

„Jaj én úgy alhatnám, hogy szinte meghalok,

Ha tü nem bánnátok, s ha tü ákàrnátok

Ha tü nem bánnátok, s ha tü akarnátok,

Ha tü nem bánnátok, ha tü akarnátok,

Ė’ csėppėt alunnám rózsa bokor alatt

Egy cseppet alunnám rózsabokor alatt. –

Egy csöppöt alunnám rózsabokor alatt.

Szóvâ fė felête nagyobb hajdu legény

Szóval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén:

Jaj de hogy nem bánnyuk, igen ės akarjuk

Jaj dehogy nem bánjuk, igen is akarjuk. –

„Jaj dehogy nem bánjuk, igen is akarjuk.”

Ő ės elaluvék rózsa bokor alatt

Ő is elaluvék rózsabokor alatt.

Ekkor elaluvék rózsabokor alatt. ||

Avâ fė felelé nagyobb hajdu legény

Aval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Aval fölfelelé nagyobb hajdu legén:

Öjük meg, öjük meg Haj biró szép Annát

Öljük meg, öljük meg haj Biró Szép Annát! –

Öljük meg, öljük meg aj Biró szép Annát.

Szóvâ fė felelé küssebb hajdu legény,

Szóval fel felelé kisebb hajdu legény:

Szóval fölfelelé kissebb hajdu legén:

Ne őjük meg szėgént, haggyuk meg életét

Ne öljük meg szegényt, hagyjuk meg életét,

„Ne öljük meg szegént, hagyjuk meg életét   

                     hadd jön ê velünk

Hagyjuk meg életét, hadd jöjjön el velünk.

Hagyjuk meg életét, hadd jöjjön el velünk..”

Szóva fė felelé nagyobb hajdu legény

Szóval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén:

Ha őt mėg nem őjük, öjünk meg tégėdėt ||

Ha őt meg nem öljük, öljünk meg tégedet

„Ha őt meg nem őjük, őjünk meg tégedet!”

Mégės csak mėg ölék Haj biró szép Annát

Mégis csak megölék haj Biró Szép Annát,

Meg es csak megölik aj Biró szép Annát,

Rólla ės le vėvék dárága gunyáját

Róla le is vevék darága gunyáját.

Róla le es veszik dàrága gunyáját.

Őkės mėnnek vala rėngetėg havason

Ők is mennek vala rengeteg havason,

Ők es mennek vala röngetög havason,

Távûró még látták Hajdu Benedėkėt

Távulról meglátták Hajdu Benedeket,

Távulról meglátták Hajdu Benedököt:

Szóva fė felelé Hajdu Benedėk

Szóval fel felelé Hajdu Benedek is:

Szóval fölfelelé aj Hajdu Benedök:

Hova valók vadtok három hajdu legén

Hova valók vagytok három hajdu legény?

„Hova valók vagytok három hajdu legén?”

Aj bizon mü vagyunk mező madarasi

Aj bizon mü vagyunk mező-madarasi. –

„Aj bizon mi vagyunk mező-madarasi.”

Háttü hô káptátok dárága gunyákot

Hát tü hol kaptátok darága gunyákat? –

„Hát ti hol kaptátok dàrága gunyákat?”

Szóva fė felelé nagyobb hajdu legén

Szóval fel felelé nagyobb hajdu legény:

Szóval fölfelelé nagyobb hajdu legén:

Haj bizon mü kaptuk Barassó piáccán,

Haj bizon mü kaptuk Barassó piacán,

„Hát bizon mi kaptuk Barassó piaczán,

Barassó piáccán kótyavetyén kaptuk

Barassó piacán kótyavetyén kaptuk. –

Barassó piaczán kótya-vetyén kaptuk.”

Szóva fė felelé Hajdu Benedėk ės

Szóval fel felelé Hajdu Benedek is:

Szóval fölfelelé Hajdu Benedök is:

Hazuttok, hazuttok, met én jól ismerėm

Hazudtok, hazudtok, mert én jól esmerem. –

„Hazudtok, hazudtok mert én jól ismerem!”

Fėl ütte a kárgyát, s belé ereszkėdėtt.

Felütte a kardját, s belé ereszkedett.

Fölütte a kardját s belé ereszködött.

 

Az összehasonlítás első és legfontosabb tanulsága az, hogy – a diakritikus mellékjelek, s egyáltalán, a nyelvjárási jelenségek elhagyásán, s a korabeli helyesírási normák érvényesítésén túl – a két közlő alig-alig változtatott a kézirat eredeti szövegén. Kriza János apró beavatkozásait ott lehet tetten érni, ahol ritmushiba vagy szövegromlás volt a kéziratban, illetve ahol érthetetlennek ítélte a ballada egyik kifejezését. Gyulai szintén a ritmushibákat igazította helyre, illetve a hiányzó félsort egészítette ki, de belenyúlt néhol a szövegbe ott is, ahol – vélhetően – stiláris szempontból jobb megfogalmazást kínálhatott. Eddig a pontig tulajdonképpen mindkét közlő úgy járt el, hogy a szöveg lényegén, strukturáján, fogalmazási részletein nem változtatott. Gyulai azonban ennél tovább ment: azzal, hogy önkényesen ö-ző nyelvjárásra írta át a szöveget, téves információt sugallt kortársainak és az utókornak egyaránt: azt, hogy a ballada Udvarhelyszékről származik.

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 613–620.)