Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Bíró Katalina
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1955
Gyűjtés helye:
Lészped
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 291-295/90. sz.
Szöveg
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok,
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Betegágyba vagyon.
Honn vagyon, honn vagyon,
Betegágyba vagyon.”
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok,
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Nyujtópadon vagyon!
Honn vagyon, honn vagyon,
Nyujtópadon vagyon.”
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok.
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Főd gyomrába vagyon,
Honn vagyon, honn vagyon,
Főd gyomrába vagyon.”
„Anyám, édesanyám!
Nem adta leányát,
Nem adta leányát
Már az én kezembe,
Adja oda lelkit,
Ajálja Istennek;
Testit adja ide,
Ide a kezembe!”
„Jere, vejem fiam,
Vidd el leányomat,
Legyen már a tiéd,
Halálig a tiéd.
Bíró Katalina,
Már édes leányom!
Állj elé, állj elé,
Hogy vigyen el téged,
Hogy vigyen el téged
Török császár fia.”
„Anyám, édesanyám,
Kinek ajált ingem
Idegen országra,
Hogy ne legyen anyám?”
„Leszek neked anyád,
Török császár fia!”
Bíró Katalina
Akkor sírni foga,
És fel fogott ülni
Abba nagy hintóba
Elvitték, elvitték
Bíró Katalinát,
Bíró Katalinát
Idegen országra.
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok,
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Betegágyba vagyon.
Honn vagyon, honn vagyon,
Betegágyba vagyon.”
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok,
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Nyujtópadon vagyon!
Honn vagyon, honn vagyon,
Nyujtópadon vagyon.”
Bíró Katalina
Ül vala ablakba,
Varrja vala hímit
Fekete selyemvel,
Tölti tőtelékit
Sűrű könnyeivel.
Csak alátekinte
A búzamezőre.
Hát úgy jőnek, lőnek
Török császár fia
Hat lóval, hintóval,
Hatvan katonával.
Azon ajtón szóla
Török császár fia:
„Honn van-e, honn van-e,
Anyámrúl livendő?”
„Honn vagyok, honn vagyok.
Vejemre livendő.”
„Honn-é a leánya,
Kit nekem igért vót?”
„Honn vagyon, honn vagyon,
Főd gyomrába vagyon,
Honn vagyon, honn vagyon,
Főd gyomrába vagyon.”
„Anyám, édesanyám!
Nem adta leányát,
Nem adta leányát
Már az én kezembe,
Adja oda lelkit,
Ajálja Istennek;
Testit adja ide,
Ide a kezembe!”
„Jere, vejem fiam,
Vidd el leányomat,
Legyen már a tiéd,
Halálig a tiéd.
Bíró Katalina,
Már édes leányom!
Állj elé, állj elé,
Hogy vigyen el téged,
Hogy vigyen el téged
Török császár fia.”
„Anyám, édesanyám,
Kinek ajált ingem
Idegen országra,
Hogy ne legyen anyám?”
„Leszek neked anyád,
Török császár fia!”
Bíró Katalina
Akkor sírni foga,
És fel fogott ülni
Abba nagy hintóba
Elvitték, elvitték
Bíró Katalinát,
Bíró Katalinát
Idegen országra.
Megjegyzés
Az akarata ellenére férjhez kényszerített, eladott leány tragikus története gyakori magyar, sőt Európa-szerte általánosan ismert balladai motívum. Az újabb kutatások szerint alkalmasint a francia folklórból magyarba átkerült középkori szerzemény. A tőlünk itt közzétett 35 versszakos klézsei változat a közelebbről Faragótól közreadott másik klézsei változattal együtt a balladának eddig ismert legterjedelmesebb, legteljesebb változatai közé tartozik. A gyűjtő még két változatát jegyezte le Klézsén és egy másikat (Langos Szép Ilona) ismer Bogdánfalváról.
Domokos, MM. 262. — Csanádi—Vargyas 453—64. — Faragó, Jávorfa-muzsika 195—202. — Leader 148—78. — Ortutay—Kriza 741—2.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631-632.)
Támogatók
Partnerek
